Translate

2012. november 29., csütörtök

Képkicsinyítés vs. képalkotás

Múlt pénteken az Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál bejegyzésemhez szerettem volna a képeket feltölteni, amikor megjelent a következő felirat (most zanzásítom): Az Ön tárhelye betelt, de X dollárért bővítheti. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek (ez valószínűleg egy őrült kacaj lett volna). Kiscsetresz azt tanácsolta, hogy kicsinyítsem le a képeimet, Aminál pedig találtam egy bejegyzést, hogy fiktív társszerzővel áthidalható a dolog, de akkor két névvel futna tovább a blog (bár ez is kivédhető). Szóval az előbbi ötlet győzött.
Potom 8-10 órás melóval a tárhelyem töltöttségét 100%-ról 6%-ra csökkentettem. De micsoda "felüdülés" volt ez a munka! Mert hát ki az, aki ne élvezné a képek kicsinyítését? (Én!) Ki az, aki szívesebben csiszolna deszkát 352 darab fotó törlése, majd feltöltése helyett? (Én!) Ki az, aki inkább kalapál, mint 8 órát ül a gép előtt? (Én, én, én!!!)
És miután túléltem ezt a tortúrát, mi történt? Az egyik kedvenc blogger pajtimnak, Laurának szintén betelt a tárja, és ő ezt a problémát cirka tized annyi idő alatt megoldotta mint én (készített is róla egy nagyszerű posztot, ami itt olvasható). Választhattam: vagy szerzek egy kardot, amibe beledőlök, vagy alkotok. A családomra való tekintettel az utóbbit választottam. A vicc az egészben, hogy a projekt is annyi időt vett igénybe mint a tárhelyem szabad területének növelése :)



Most pedig kezdjük az elejéről! Van egy tucat deszkavégünk, melyek a polcok méretre vágása után maradtak. Mostantól mínusz kettő, ugyanis azokat újrahasznosítottam. A két polcot összeillesztettem, majd rájuk merőlegesen 3 db takarólécet ragasztottam fel. A biztonság kedvéért 6 db facsavarral is rögzítettem. Utána alapozó festékkel körben lefestettem.



Tehát az alapunk megvan, mi kell még a képhez?

Egy térkép és rengeteg rajzszög.
És kalapács. 

Utána az térképet felragasztottam a deszkára.



Majd jöhetett a a szöveg átmásolása. A nyomtatónkból kifogyott a festék, de én nagyon akartam haladni. Megoldottam! A monitorra ráhelyeztem egy papírt, és átmásoltam a betűket. Aztán azokat pedig az indigópapír segítségével a térképre.



Utána következett a kalapálás. Itt megjegyezném, hogyha nem dolgozott volna bennem a polcok újrahasznosítása ösztön, akkor vagy hungarocell vagy parafa lett volna az alap. Vagy csak egyszerűen nem rajzszögekkel hanem kalapácsszegekkel kellett volna dolgoznom? :))

Ez 100 db rajzszeg :))

Röpke 8 óra és 800 darab rajzszeg beverése után, enyhe ínhüvelygyulladással a jobb kezemben itt tartottam. És akkor megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy biztos szeretném én szegekkel körberakni a szegélyt? Úgy gondoltam, hogy az túl sok lenne. A rajzszegből sok, a kezemnek meg sokk.



Ezért leoperáltam a szegeket a széléről, majd a likakat fatapasszal eltüntettem.

Egy génmódosított szú megette a szegeket :))

És aztán elérkeztünk a happy end-hez:




Ezt a képet csak azért, hogy lássátok, ezentúl kevesebb fényforrásra lesz szükségünk,
mert világít mint Salamon töke (ezt Ő mondá)

No és akkor most felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy mi az a 4 FŐ? Eredetileg - miután étkezőnkben lett elhelyezve - Teríték 4 FŐre a jelentése. De anyukám összefüggésbe hozta a háttérben látható tengerrel, és a betűk alakja egy vitorlásra emlékezteti, úgyhogy akár lehet egy 4 FŐs tengeri utazás is. Ki mit lát benne? :)

2012. november 28., szerda

Térkép mindenhol, mindenben, mindenképp

Szeretem a térképeket. Valószínűleg főképp a színei vonzanak: kék, zöld, bézs. A kedvenceim. Úgyhogy senki se csodálkozzon rajta, ha ez az "őrület", ami mostanában körülveszi őket a csináld magad mozgalom területén, az engem is magával ragadott. Igen, most dolgozom egyen. Talán a héten meg is tudom mutatni, de addig is lássunk egy pár csodás alkotást, melyet Kim gyűjtött egy csokorba:


(6) post was removed (7)  Factory Direct Craft (8) via Apartment Therapy  (9)  Bombus (10) Bombus
(11) Silver Boxes (12) via Ms. Smartie Pants  (13)  Bombus (14)  allons y kimberly(15) Urban Comfort
(16) Bookity (17)  Post Was Removed (18)  Man Made (19)  P.S. I Made This (20) Sarah Ortega



A gyűjtemény eredetije megtekinthető too-much-time.com oldalon sok más nagyszerű dologgal egyetemben.


2012. november 26., hétfő

Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál

Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy az alább elhangzó tények ellen mi (szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik) próbálunk tenni, és reménykedünk benne, hogy egyszer kultúrlényeket sikerül előállítanunk a társadalom számára, akik az asztali etikett alapvető szabályait elsajátították. Jelenleg viszont csemetéink illetve - a tartalom jobban megkívánja - kölykeink a maki szinten tartanak.
Ugyanis mindkét Picinykénk előszeretettel részesíti előnyben felső végtagjai használatát az evőeszközök helyett. Kisebbik ezt oly menő tökélyre fejlesztette, hogy akár a levest is ezen az úton fogyasztja el. Nagyobbiknál már némi javuló tendencia figyelhető meg: a tésztaételeket úgy képes a gyomra tartalmává varázsolni, hogy megtévesztésül az egyik kezében villát tart, a másikkal viszont az ételt markolja. A szándék benne van, de hát a megszokás nagy úr. :)
És akkor még nem beszéltem azokról a kulináris élvezetekről, a gasztronómia világában tett hosszú utazásokról, a számunkra ismeretlen ízkombinációkról melyeket ezek a gasztrozsenik prezentálnak számunkra minden egyes nap (Kérem, csak a nagyon erős idegzetűek olvassák el az alább szereplő sorokat!): májpástétom kakaós kaláccsal és paradicsommal, kolbász mazsolás kuglóffal, szalámi meggyes süteménnyel, és végül a legpikánsabb: görögdinnye ketchuppel (bár legalább itt színharmónia uralkodik a tányéron). És még sorolhatnám, de nem merem! Szóval próbálkozunk, és még egy darabig étterembe nem megyünk :))

Addig pedig lássuk az étkező szekrényünket, ahol annak ellenére, hogy vitrines mivolta miatt próbáltam ügyelni a rendre, mégis befészkelte magát a káosz:



Szóval kipakoltam, törölgettem, tisztítottam, poroltam, mosogattam, pucoltam és címkéket gyártottam. Az utóbbit egy szakadt kosárból:




Melynek ép részeiből címke nagyságú négyzeteket vágtam ki, majd egy ovális alakú konzervet ráerősítve körbefestettem a szekrény hátulját már korábban bemázolt kék színnel:



Végül ezt kaptam eredményül:




És mi lett az étkező szekrényünkkel? A káoszt felváltotta az organizáció.
Íme a bizonyíték:






2012. november 22., csütörtök

Tárolás az étkezőben

Hamarosan központi szerepet kap az étkező, vagy legalábbis az asztal és környéke. Ami nem csak a finomabbnál finomabb fogásokat, de a tálalást megelőző rendrakást is magával vonzza. Én már szemezek vele egy ideje, és ha minden igaz, akkor ma a randevúig is eljutunk (portörlővel a kezemben). Tehát előre láthatólag a holnapi nap során bemutatom a tálalónk tisztaságtól ragyogó arcát.
De addig is egy pár kép az inspiráció jegyében:


forrás
Mi mással kezdhetnék mint az egyik kedvenc házam étkezőjével. Egyébként övék az a csodálatos terasz is, ami inspirálta az étkezőnk csíkos falát. 


forrás
Gyönyörű tálalót kreálhatunk OSB lapból és vászonból. Az elkészítését a forrás gombra kattintva megszemlélhetitek. 



Dining Room Linen Storage
forrás
Ha a létránknak nem találunk helyet, semmi probléma, az étkezőnkben tökéles abrosztároló válhat belőle. 


Bookcase Buffet
forrás
Az expedit polcok segítségével látványos és pénztárcakímélő megoldást érhetünk el. 


dining room storage...do you like this Josh?
forrás
Stílusosan bortartó rekeszekből tálalószekrény (?). Igen, ebben nem vagyok biztos, mert hát láthatunk ott tányérokat, kancsókat, de amellett egy rakat könyv és sámfa is fellelhető. Na szóval egy univerzális polcrendszerrel van dolgunk :)


Dining Room Curtain Ideas & Dining Tables With Storage | Pottery Barn
forrás
Ha nincs helyünk tálaló számára, akkor se essünk pánikba. Ugyanis az asztal alatt nem csak a lábunk fér el, hanem kosarakban minden, ami az étkezéshez kellhet. Azért kisgyerekes családoknak nem ajánlom ezt a módszert. :)


forrás
Ha táblafestékkel befestjük a komódunk előlapját (mint ahogy én tettem a gyerekszobában), akkor a párunk sem keveredik bele a terítésnél, hogy épp melyik fiókba nyúljon.


Sideboard Storage
forrás
Olcsóbb hozzávalókból stílusos étkező. Minden a kiegészítőkön múlik. Itt például a lábak viszik a pálmát.


forrás



Holnap pedig megmutatom a mi tálalószekrényünket. Várok mindenkit szeretettel!

2012. november 20., kedd

A cukor, a só, a liszt és a címkék esete

Kezd lelkiismeret furdalásom lenni. A karácsony miatt. Mármint, hogy engem még nem érintett meg a készülődés szele, pedig már mindenhol arról olvasok hetek óta. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy szúnyogunk van. Pontosítok: szúnyoginvázió alatt éljünk mindennapjainkat október óta (nyáron eggyel sem találkoztunk). És még azt is hozzáfűzném, hogy nem trópusi éghajlati övezetben élünk (bár Ő szerint a 4. emelet már oda tartozik :D)
Magyarázatot a miért kérdésre azóta sem találtam. A hogyanra viszont két hipotézisem van:
1. Egy titkos hadiszálláson várnak míg leszáll a nap, majd támadásba lendülnek. Mindig csak 2-3 egyed járja körbe a lakásunkat táplálék után kutatva. Közben az otthon maradottak szorgosan dolgoznak az utánpótláson, hogy azokat, akik esetleg áldozatul esnének egy henger formába tekert újságpapírnak, felválthassák. Ezen feltételezés szerint a nyulakkal állnak valamilyen rokonsági kapcsolatban.
2. A második elmélet a macskák családja felé mutat. Indoklás: az otthonunkban fellelhető vérszívóknak is kilenc életük van. Hiába segítjük át őket általában éjszaka 2 és 3 óra között az örök vadászmezőkre, ők újra és újra (valószínűleg kilencszer) a kétdimenziós formájukból a négydimenziósba változnak vissza.
Az állatvédők figyelmét felhívnám arra a tényre, hogy még mindig humánusabb megoldás lecsapni őket, mint kiküldeni a mínuszba!
Tegnap reggel találkoztam a "remélem utolsó"-val. Szóval jöhet a karácsonyi készülődés!
De előtte egy kérdés: másnál is vannak még szúnyogok ilyenkor, vagy csak minket tisztelnek meg ezzel a kiváltságos helyzettel?

Most pedig jöjjön a címke készítés mézeskalács módra:

1. Szükségünk van hozzá először is söralátétekre:



2. Kivágunk belőlük megfelelő nagyságú köröket, majd táblafestékkel mindkét oldalunkat befestjük:



3. Most jön a mézeskalácsos rész:
Régóta kerestem olyan süthető gyurma receptet, ami hófehér színű. Végül találtam is az inspirativ.hu (arról már írtam korábban, hogy milyen nagyszerű hely) oldalon keresztül Adrienn kuckójában, mely a következőkből áll össze:
Kell hozzá fél csésze kukoricakeményítő, egy csésze szódabikarbóna, 3/4 csésze víz.
Először a porokat összekeverjük, majd a vízzel elvegyítjük. Közepes-alacsony lángon "főzzük", amíg sűrű gyurmává nem válik. Fóliába csomagolva kihűtjük.
80 fokra előmelegített sütőben szárítjuk a kész díszeket, félúton megforgatva, egy órán keresztül.
Amikor kiszáradt és kihűlt, festhető.

Én ezt az egészet megvadítottam egy kis csipkével, amit először egy csempekészítőnél láttam:

Kinyújtottam a "tésztát", majd egy csipketerítőt ráhelyezve
megint keresztülmentem a nyújtófával. Így a csipke mintája belenyomódott.
Utána pogácsaszaggatóval kisebb körlapokat vágtam belőle.

4. Elérkeztünk az utolsó előtti lépeshez melynek kellékei a következők:

Ragasztópisztoly segítségével a gyurmadíszeket ráerősítjük a söralátétekre, majd az utóbbira lyukat fúrva spárgát vezetünk át rajtra.


5. Ha mindezzel kész vagyunk, akkor krétával felírhatjuk, hogy mi található az edényben, és ha minden jól megy, akkor ezt kapjuk:


A kréta praktikus, mert ha királyunk megparancsolná, hogy több sót nem ehetnek alattvalói, mert a lánya azt merészelte mondani, hogy Édesapám úgy szeretlek, mint emberek a sót....
Na, akkor én csak letörlöm szivaccsal, és felírok valami mást az üvegre :)))


Arról, hogy mi készült a maradék gyurmából, hamarosan hírt adok!
Addig is jó alkotást!

2012. november 16., péntek

A törölközőtartótól a törölközőtartóig

Még a kezdetekben írtam egy bejegyzést Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig. Aminek az lett a végeredménye, hogy készítettem egy törölközőtartót egy öreg vállfából.



Ennek aztán lettek kisebb-nagyobb hátulütői. Persze nem nagyok, de azért ott voltak. 
Egyik az volt, hogy az S alakú kampó szeretett lerepülni a törölközővel együtt, mely minden alkalommal ahhoz a kevésbé élvezetes programhoz vezetett, hogy frissen fürdetett csemetéimmel a földön kuporogva próbáltunk utánajárni, hogy merre is sodorta az élet vihara (pontosabban az én viharom).
Erre találtam is megoldást A vidéki otthon által kiírt Kreatív csaj egyik pályaművében, melyet Petra Tkalčec készített:




Be is szereztem a Fintorp akasztókat, de ezzel a mások probléma még nem lett kiküszöbölve. Ugyanis a vállfa úgy működik mint egy mérleg: ha az egyik kampóról lekerül egy törölköző, akkor az egész dől abba az irányba:




Úgyhogy mindegyik akasztót rögzítettem egy falba fúrt kis kampóhoz damil segítségével:




Így végre helyreállt az egyensúly: 



Nincs több csúszkálás és röpködés!

2012. november 14., szerda

A nagy műtét, avagy egy roló újragondolása


Kedves Olvasók!

A tegnapi nap során egy hosszadalmas operációt hajtottam végre. A műtőhelyiség az étkezőnk volt (egyébként is vannak nyugtató zöld színek a falon), az alany pedig az unalmasan hosszú sötétkék fürdőszobai rolónk. Mindenki nyugodjon meg, semmiféle szervi elváltozás nem állt a háttérben, mindössze hiúsági okok vezették sötétítőnket arra a döntésre, hogy végül a szikekés alá feküdjön. 
Jelentem, a műtét jól sikerült, a beteg állapota is szépen javul, és ha lenne lába, akkor mondhatnám, hogy már a lábadozik. :)

És akkor most lássuk a tényeket. Szóval adott egy unalmas, sötétkék roló, amely gondolkodóba ejtett, hogy miként lehetne ezen tulajdonságain (na jó, inkább csak az unalmason) változtatni.



Először jött az ötlet, hogy sablonnal mintát festek rá. De az olyan sablonos :)) Aztán megláttam az inspiraciok.hu oldalon az alább szereplő rolót:

forrás
És innentől tudtam, hogy egy sniccerre van szükségem, amit aztán szerény városkánk boltjai nem tudtak a rendelkezésemre bocsátani. Még jó, hogy van orvos ismerősünk! Mit nekem sniccer, ha lehet orvosi szikém! :))
A műtétet természetesen gondos előkészületi munkálatok előzték meg, melynek lépései:

1. Kell egy szép minta. Nekem evidens volt, hogy a szüleim régi lakásából átmentett csempe lesz az, amely egyébként a fürdőszobaszekrényünk ajtaját is borítja (itt látható)




2. Ráragasztottam festőszalaggal egy átlátszó papírt, hogy a mintát átmásolhassam (csak a szegélyt, a virágokat nem):




3. Aztán következett egy újabb másolás, csak az már a rolóra indigópapír segítségével. Előtte precíz méricskéléssel, hogy középre essen a minta.




4. És végül az operáció:

Ahol zöld, ott már vágtam.
Ne felejtsünk el a roló alá olyan anyagot tenni,
melyben nem esik kár.
Én patchwork-ös alátétet használtam.

5. Íme az átplasztikázott fürdőszobai rolónk teljes pompájában:




Most pedig jöjjön pár kép, ha épp nincs a világítás felkapcsolva (egyébként ennek a varázsát az én gépem nem tudja visszaadni. Sokkal szebb élőben):







A háttérben tökéletesen kivehető az őszi színekben pompázó fa.




Most pedig 20 db bajusz forma vár az újrahasznosításra :)))




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...