Az az igazság, hogy Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ szedte a sátorfáját, és új helyre költözött. Nem messze, csak ide a közelbe (http://kucorg.cafeblog.hu/), ahol szintén tárt karokkal és átváltozásának részleteivel vár Benneteket. Tele van tervekkel és alkotókedvvel, melyet továbbra is szeretne megosztani Veletek.
Az az igazság, hogy épp lámpát gyártok a gyerkőcök szobájába. Napok óta. Hivatalosan: hetek óta. Mert előbb jött A terv, de aztán lekörözte B terv, mely elkészítése dugába dőlt kezemnek nem engedelmeskedő mogyorófavesszők miatt. Aztán ismét A terv felé vettem volna az irányt, de felbukkant C. Csak épp annyi időre, hogy agyam kreatív kapuján bekopogtasson, és már adta is át a kilincset D-nek. D egész éjszaka nem hagyott aludni, és reggelre már bizton tudtam, hogy ő az igazi. Épp kávémat iszogatva rá gondoltam, tervezgettem közös jövőnket, mikor lelki szemeim megpillantották F-et valahol lenn, a szürke állományom rengetegében. Hófehér paripán érkezett, arcán széles mosollyal... Lehet, hogy inkább ő az igazi? Meglátjuk... ... de addig is nézzük azokat, akiknek már sikerült választaniuk és megvalósítaniuk lámpa-terveiket.
Jelenleg felhők borítják az eget odakinn, de Fanniéknálodabenn is. Őszintén szólva, ha felettem is ilyen felleg takarná el a napsugarakat, akár még táncolnék is örömömben. :)
Aki szintén szeretne ilyen bájos és vidám felhőcskét a szobájába, akkor ezen a linken leírást is talál az elkészítéséről.
Már csak reménykedni tudok benne, hogy Maria Montessori is meg lenne elégedve a végeredményünkkel. :)
Ha erre a lámpára ránézek, máris jobb kedvem lesz. Mert először is vidám sárga színben pompázik, másrészt a Brémai muzsikusok című mese jut róla eszembe. Remek párosítás, remek alkotó (Szentgyörgyi Kata)!
Bevallom, a most következő projektben semmi eredeti ötletem sincs. Maximum annyi, hogy én is elkészítettem. :) Egy apró változtatást azért eszközöltem: az eredeti inverzét alkottam meg.
Megfogadtam, hogy a rajzolós eszközök csak és kizárólag a táblán kapnak helyet. De vannak azok a kis piszkok, akik sunyin meglapulnak a sarokban és figyelnek, majd mikor dolgom végeztével hátradőlök a kanapén, előcsámpáznak nyelvüket öltögetve, és a fiókra mutogatnak. Na nem, szó sem lehet róla!...
... Odakötöztem őket az asztalhoz. :)
A művelethez szükségünk van egy kisasztalra, 1-1,5 m nadrággumira, és egy tűzőgépre (a barkácsolós fajtára és nem az irodaira).
A gumit a tűzőgép segítségével odarögzítettem a fához.
Majd a gumik alá tuszkoltam azokat a dolgokat, melyek a táblán nem kaptak helyet.
És a legjobb, hogy az egészből nem látszódik semmi. :)
A kisasztalt nem egy bonyolult művelet fejre állítani, de ha erre nincs mód, akkor sem gond: a gyerekek autószerelőnek képzelve magukat megoldják az "alkatrész" kibányászását. :)
Azt gondolom, hogy a táblák iránti vonzalmamat már túlrészleteztem (ennek ellenére még ezzel a bejegyzéssel sem ér véget). Úgyhogy ömlengés helyett kettő - a poszthoz illő - aláfestő zenét szeretnék prezentálni. Az első egy tablá szóló, melynek hivatalosan semmi köze a táblához. Hivatalosan. Mert az én pihent agyam két betű felcserélésével máris szoros kapcsolatot talált közöttük.
És ha egyszer lesz egy tablám az aljából "készítek" táblát. Ez tuti. Csak a poén kedvéért. :)
A másik Postás Pat-hez köthető, mely mesének fülbemászó dallama egész nap ott dübörög az agyamban. Legtöbbször fütty formájában ki is merészkedik. Olykor "gyönyörű" hangom ad teljesen új perspektívát eme szerzeménynek. Mindenesetre nem lehet tőle szabadulni.
Figyelem, csak saját felelősségre! :)
Most pedig lássuk a táblát, melynek keretét és festését az első körben készítettem el (itt olvasható), a jobb oldalát pedig a második körben ékesítettem fel (leírása ezen a linken.). Zárásként (?) következzék a bal oldala, és a teljes kép.
Lecserélték lakóházunk postaládáit, és bár a tetőteresek is kaptak újat, a régieket szintén ott hagyták nekik: azaz a szomszédnak és nekünk. Az előbbitől aztán elkunyerálta az utóbbi. :)
Megsikáltam a két postaládát, a hámladozó festéket lekapartam, és a felszínt meg is csiszoltam.
Utána lefestettem alapozó festékkel, majd ceruzával felrajzoltam a mintát. Ebben segítségemre volt egy pohár és egy vonalzó.
Ezt követően lefestettem a plafonnal egyező színekkel. Először úgy gondoltam, hogy maszkolóval választom el a csíkokat, hogy szép éles legyen a határvonal a két szín között. De ez túl hosszadalmasnak és macerásnak tűnt, úgyhogy szabad kézzel festettem ki a közöket. Persze nem lett tökéletes, de kiötlöttem a következő megoldást: marker tollal vonalzó mentén a határvonalakat megerősítettem. :)
És tádám, a csíkok többségében egyenesek lettek, és még karaktert is kapott a fehér vonalak által. A kört táblafestékkel töltöttem ki.
A csíkos részt lakkal is kezeltem a tartósság végett. (A kört nem!)
Aztán Ő felfúrta a Spontan újságtartóval együtt (szintén a Fynd részlegen sikerült megkaparintanunk 500 Ft-ért). Ez ad helyet a rajzoláshoz szükséges papíroknak és színezőknek (2 fiók felszabadult a kitelepítésük által).
Azt még nem is mondám, hogy a táblát elharmadoltam lécekkel, melyeket a kerettel megegyező lazúrral kezeltem. Ezeket nem felfúrtam, hanem ragasztottam extra erős ragaccsal.
A képen látható gyönyörűség ma 3 éves! :)
A ceruza - és gyurmatartós rész elkészítése itt olvasható.
Összkép: A plafon (leírása itt), a tábla és a postaláda kapcsolata. :)
