Feldobom a tányért...

Ééés, megfogom a tányért, megmosom a tányért, feldobom a tányért, elkapom a tányért, csurgatom a tányért, megtörlöm a tányért, éééés kész van a tányér....  

Éééés felrakom a falra. :) 
Azt már mutattam, hogy milyen egyszerű trükkel lehet egy szimpla tányérból falitányért varázsolni (itt olvasható). Most pedig következzék, hogy miként lehet úgy felrakni a falra, hogy a sok szög láttán ne a Dunának menést fontolgassuk. 

Ezt a nagyoktól láttam:

Levágtam egy akkora darabot a csomagolópapírból, amekkora területen szerettem volna a tányérokat elrendezni. 

Miután megszületett a döntés, hogy melyik dísz, hová kerül, bejelöltem ceruzával a papíron. 

Utána maszkolószalaggal felragasztottam a falra, majd egy szöggel bejelöltem mindegyik tányérnál, hogy hová kell a lyukakat fúrni. 

A papír eltávolítása után Ő kifúrta a lyukakat, majd behelyezte a csavarokat.

Végül felkerültek a tányérok. Pontosabban van egy kakukktojásos lepke, mely eredetileg egy szimpla dekorációs elem volt, de miután az egyik felébe képtartót csavartunk, falidísz lett belőle. 

Egyébként mintha az étkezőnkbe tervezték volna, nem? ;)

Ez a fal a mezsgye a konyha és az étkező között. 

Mindössze 46 cm széles, ezért csak kistányérok kerültek rá. 

Én szeretem, amikor a modern darabok keverednek a régiekkel. 

Itt aztán tényleg van minden: a soproni emlék tányértól kezdve a korondin át az ikeásig. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Kerülj beljebb! - Az étkezőnk

Még a blog tervezésénél elhatároztam, hogy indítok egy plusz oldalt "Kerülj beljebb!" felirattal, ha úgy érzem egy helyiségről, hogy kész (rendet és dekorációt tekintve egyaránt). Na persze 100%-os készenlétről az én esetemben nem lehet beszélni, mert megrögzött (át)alakító vagyok. A húgom szerint 90 évesen ülök majd egy hintaszékben, ránézek a falra, motyogok magamban alig halhatóan valamit, kimegyek a kamrába, megragadok egy szöget és egy kalapácsot, beverem a falba (baromi jó kondiban leszek), felakasztok rá egy képet, visszaülök a helyemre, és akkor széles mosollyal az arcomon elégedetten megjegyzem: KÉSZ!
Azután pedig elkezdek lakáshirdetéseket nézni, hogy kezdhessem elölről :)
De addig is lássuk a majdnem kész étkezőnket (na igen, ha nagyképű akarok lenni, akkor étkező, de egyébként csak egy étkező sarok a konyhánkban :D):

Amikor megvettük a lakást 6 éve (mi és a bank), akkor a konyha sárgára volt festve. Na nem az az úszik a helyiség a napsütésben színre, hanem ahogy anyukám fogalmazta: migrénsárgára. A boltívben a téglák sötétbarnára voltak pacsmagolva (brrrr), a plafonon pedig a 80-as évek lambéria borítása. Az ott is maradt, csak fehér színt kapott. Annak festésénél aztán kijött a maximalizmusom: nyolcszor mentem rá hengerrel és ecsettel a kezemben, mert még a 7. mázolás után is úgy láttam, hogy áttűnik a fa. De így utólag is azt mondom, hogy megérte. Legalább 20cm-ert emel optikailag a belmagasságon. 

Az ablakokat szintén mi cseréltettük ki. Régi álmom volt a kazettás ablak. Mindenki (főként a műanyag keretes ablakot árusítók) azzal riogatott, hogy nehéz lesz tisztíni. Igen, cirka 1 perccel biztos tovább tart mint egyébként. 

Szóval így állunk most. Őszintén szólva egy szőnyeget még el tudnék képzelni az asztal alá, de amíg Picinykéim jóvoltából az étkezések végeztével több étel található a földön mint előtte az asztalon volt, addig még csak egy ábránd. 

Az a fehér szekrény bizony egy cipős szekrény, de úgy gondolom, hogy inkognitóját sikerült megőrizni, és jól beépült az étkezőnkbe :)

Szeretem, ahogy a csilláron átsütő napfény kis szivárványokat varázsol szerte a falon. 

A tálalószekrényt még évekkel ezelőtt kaptam ajándékba Ő-től és az Ikeától közösen. Legalábbis én így gondolom. Ugyanis valahogy a születésnapom körül ez volt a heti ajánlatuk (akkor még csak csütörtökönként volt ilyen akció), és kevesebb mint a felébe került az eredeti árnak. A háttámlája szürkészöld volt, de mi a mögötte lévő falat már lefestettük korábban levendulakékre, így a szekrény hátulja is ilyen árnyalatot kapott. Arról pedig, hogy hogyan sikerült benne rendet teremteni, Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál című bejegyzésben olvashattok bővebben. 

Lelőhelyek:
Csillár: Ikeában vettük anno mint függődíszt, majd anyukámmal (ő már korábban megtette a sajátjával) közösen átalakítottuk csillárrá.
Étkezőasztal: asztalossal csináltattuk 5 évvel ezelőtt. A lapját antik páccal kezeltem, a lábait levendulakék lazúrral festettem le.
Székek: bolhapiacon vettük őket szintén 5 évvel ezelőtt, majd az ülőrészüket átalakítottam (elkészítésük itt olvasható).
Képkeretek: Tesco. Az átalakításukról itt.
Polc: Ikea Lack falipolc
Szekrény: Ikea Hemnes cipős szekrény (megszűnt ez a változata)
Térképes kép: saját kezűleg, elkészítése itt olvasható.
Vitrines szekrény: Ikea Hemnes vitrinszekrény. Ez a változata megszűnt évekkel ezelőtt, hasonló itt.

A csíkos fal elkészítéséről itt lehet olvasni.

Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál

Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy az alább elhangzó tények ellen mi (szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik) próbálunk tenni, és reménykedünk benne, hogy egyszer kultúrlényeket sikerül előállítanunk a társadalom számára, akik az asztali etikett alapvető szabályait elsajátították. Jelenleg viszont csemetéink illetve - a tartalom jobban megkívánja - kölykeink a maki szinten tartanak.
Ugyanis mindkét Picinykénk előszeretettel részesíti előnyben felső végtagjai használatát az evőeszközök helyett. Kisebbik ezt oly menő tökélyre fejlesztette, hogy akár a levest is ezen az úton fogyasztja el. Nagyobbiknál már némi javuló tendencia figyelhető meg: a tésztaételeket úgy képes a gyomra tartalmává varázsolni, hogy megtévesztésül az egyik kezében villát tart, a másikkal viszont az ételt markolja. A szándék benne van, de hát a megszokás nagy úr. :)
És akkor még nem beszéltem azokról a kulináris élvezetekről, a gasztronómia világában tett hosszú utazásokról, a számunkra ismeretlen ízkombinációkról melyeket ezek a gasztrozsenik prezentálnak számunkra minden egyes nap (Kérem, csak a nagyon erős idegzetűek olvassák el az alább szereplő sorokat!): májpástétom kakaós kaláccsal és paradicsommal, kolbász mazsolás kuglóffal, szalámi meggyes süteménnyel, és végül a legpikánsabb: görögdinnye ketchuppel (bár legalább itt színharmónia uralkodik a tányéron). És még sorolhatnám, de nem merem! Szóval próbálkozunk, és még egy darabig étterembe nem megyünk :))

Addig pedig lássuk az étkező szekrényünket, ahol annak ellenére, hogy vitrines mivolta miatt próbáltam ügyelni a rendre, mégis befészkelte magát a káosz:

Szóval kipakoltam, törölgettem, tisztítottam, poroltam, mosogattam, pucoltam és címkéket gyártottam. Az utóbbit egy szakadt kosárból:

Melynek ép részeiből címke nagyságú négyzeteket vágtam ki, majd egy ovális alakú konzervet ráerősítve körbefestettem a szekrény hátulját már korábban bemázolt kék színnel:

Végül ezt kaptam eredményül:

És mi lett az étkező szekrényünkkel? A káoszt felváltotta az organizáció.
Íme a bizonyíték:

Tárolás az étkezőben

Hamarosan központi szerepet kap az étkező, vagy legalábbis az asztal és környéke. Ami nem csak a finomabbnál finomabb fogásokat, de a tálalást megelőző rendrakást is magával vonzza. Én már szemezek vele egy ideje, és ha minden igaz, akkor ma a randevúig is eljutunk (portörlővel a kezemben). Tehát előre láthatólag a holnapi nap során bemutatom a tálalónk tisztaságtól ragyogó arcát.

De addig is egy pár kép az inspiráció jegyében:

forrás

Mi mással kezdhetnék mint az egyik kedvenc házam étkezőjével. Egyébként övék az a csodálatos terasz is, ami inspirálta az étkezőnk csíkos falát. 

forrás

Gyönyörű tálalót kreálhatunk OSB lapból és vászonból. Az elkészítését a forrás gombra kattintva megszemlélhetitek. 

forrás

Ha a létránknak nem találunk helyet, semmi probléma, az étkezőnkben tökéles abrosztároló válhat belőle. 

forrás

Az expedit polcok segítségével látványos és pénztárcakímélő megoldást érhetünk el. 

forrás

forrás

Stílusosan bortartó rekeszekből tálalószekrény (?). Igen, ebben nem vagyok biztos, mert hát láthatunk ott tányérokat, kancsókat, de amellett egy rakat könyv és sámfa is fellelhető. Na szóval egy univerzális polcrendszerrel van dolgunk :)

forrás

Ha nincs helyünk tálaló számára, akkor se essünk pánikba. Ugyanis az asztal alatt nem csak a lábunk fér el, hanem kosarakban minden, ami az étkezéshez kellhet. Azért kisgyerekes családoknak nem ajánlom ezt a módszert. :)

forrás

Ha táblafestékkel befestjük a komódunk előlapját (mint ahogy én tettem a gyerekszobában), akkor a párunk sem keveredik bele a terítésnél, hogy épp melyik fiókba nyúljon.

forrás

Olcsóbb hozzávalókból stílusos étkező. Minden a kiegészítőkön múlik. Itt például a lábak viszik a pálmát.

forrás

Holnap pedig megmutatom a mi tálalószekrényünket. Várok mindenkit szeretettel!

Csík, csík, csík még mindig

Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene semmit sem tenni.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!

Ezt a szakirodalom függőségnek nevezné?

"Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik." /forrás: Wikipedia/ 

Oké, vállalom, K. a. vagyok, csíkos fal függő! A csíkok festése, mely eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód volt nálam, a múlt hét során elszabadult és dominánssá vált:

"Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. Azt hiszem, ezt a tevékenységet még a glettelésnél is jobban szeretem" :))

Az egész csík-mániám azzal kezdődött, hogy megláttam ezt a képet:

forrás

Aztán teljesen másmilyenhez lyukadtam ki festőhengerrel a kezemben :)

A csíkos fal leírása itt olvasható.

Az étkezőasztalnál szerencsére a helyem pont a fallal szemben van. Ennél az oknál fogva a csíkokon kívül a másik szenvedélyemre, a családomra is kilátás nyílik:

Igen, egy csöppet viharverten állnak ott a fényképek. És nem gondoljátok, hogy egy kissé sok helyet vesznek el a csíkos fal látványából? Mert nekem ez volt a véleményem, de hát mint kiderült, az eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód nálam dominánssá vált. Persze a másik szenvedélyemet (a családom) nem tudta legyőzni, mindenesetre kompromisszumra jutottak. Íme az eredménye:

Az elkészítése eléggé hosszadalmas volt, innen is látszik, hogy nem vagyok százas.
Lássuk a lépéseket:


1. Leszedtem a keretek farostlemez hátulját, melyeket apró lyukak borítottak a másik oldalán található rögzítők miatt. Fatapasz és spakli segítségével eltüntettem ezeket:

Maximálisan elhasználtam a fatapaszt. Ezek a tubusa maradványai :)

2. Száradás után lecsiszoltam az esetlegesen kipúposodó tapasz-pamacsokat:

Kész is van az absztrakt alkotás.
Darabja megfizethetetlen :)

3. Lefestettem a falon látható krémszínnel az összes keret hátulját:

4. Mindegyiket visszatettem a helyére, hogy aztán bejelöljem a csíkokat. Csak az egyik felén, kb. 1cm hosszan húztam meg a vonalat, majd a falról levéve vonalzó segítségével pontos méretek vétele után folytattam. Mindegyikre ráírtam halványan, hogy melyik színnel kell majd festeni:

Ezen elvileg a ceruzával jelölt csíkot lehet látni. 

5. Utána következett a festés, melyhez festőszalagot és 10 cm széles festőhengert használtam. Vigyázni kell, hogy a maszkolót még azelőtt el kell távolítani, mielőtt teljesen megszáradna a festék. 

6. Végül teljes száradás után, a digitális fényképezés korszakából származó fényképeket kétoldalú ragasztóval, míg a régebbieket fotósarokkal rögzítettem. Most pedig ez a látvány tárul elém az étkezések és általában a nap 18 órájában :))

Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása

Képzelt "riport" étkezőszékeink egyikével

- Most tényleg minket így hagysz? Félig-meddig pucéran? - kérdezte a főszóló.
- De hát évek óta így vagytok. - próbáltam mentegetőzni.
- Csak azért, mert anno az ülepünknél kisebb plasztikai műtétre volt szükség, még nem kéne mindenki figyelmét felhívni rá. Ráadásul a legkényesebb testrészünk! Mégiscsak kaphatna valami "takarást"!
- Csak halkan megjegyezném, hogy az nem kisebb korrekció volt, hanem komplett csere! Egyébként milyen színű "fedésre" gondoltatok?
- Hát az asztal lába tetszik nekünk! Az egy jó szín! És ha már a fal csíkos mögöttünk, akkor nem lehetne azt nálunk is megoldani?
- Örülök, hogy így figyeltek a részletekre. - válaszoltam - Amúgy vízszintes vagy függőleges csíkozásra gondoltatok?
- Hát... inkább úgy körbe-körbe! Sőt, legyen olyan batikolt hatású mint amilyenre az ékszertartó baba ruháját csináltad.

Színátmenetes mi? Ezek a székek feladták nekem a leckét!

Inspirációnak itt van még egy pár bútor, akik szintén kisebb fejtörést okozhattak tulajdonosaiknak:

forrás 

forrás

forrás

Most pedig lássuk, hogyan alakultak át a mi reklamáló székeink:

1. Az alap így nézett ki. Alaposan letisztítottam, majd jött a festés.

Az ülőrész évekkel ezelőtt ki lett
cserélve, és azóta sem lett lekezelve
a nyers fa. 

2. Kívülről befelé haladtam. Az alapszín a doboza szerint levendulaszín, de inkább zöldes beütése van mint kékes. Minden sáv egyre világosabb befelé haladva, ezért egyre több fehér színű lazúrt öntöttem az alapszínhez. Az első kört körülbelül 5 cm széles sávban festettem fel ecsettel az ülőrész szélétől. A második csíknál már a fedő személyében segítségre találtam. Az a jó a batikolt hatású festésben, hogy a kontúrokra nem kell ügyelni. Viszont figyelni kell, hogy amikor a fedőt leemeljük, akkor a kerülete alatt összegyűlt festéket el kell maszatolni, mert különben száradás után nem lesz szép egyenletes a felület.

3. A 3. sáv felfestéséhez szintén egy fedőt használtam. Pontosabban egy üvegedény fedelét.  A legbelső körlapot pedig ugyancsak szabad kézzel festettem be, akárcsak a legelsőt.

4. Végül a székek végső formája:

Batikolt festésű szék

5. Előtte és utána kép, hogy még inkább érzékeljük a különbséget :)

Ui.: Székeink azóta csendben vannak, valószínűleg elégedettek magukkal. Legalábbis én velük igen. Remélem nektek is tetszenek :)