Gyerekszobai lámpák körképe

Az az igazság, hogy épp lámpát gyártok a gyerkőcök szobájába. Napok óta. Hivatalosan: hetek óta. Mert előbb jött A terv, de aztán lekörözte B terv, mely elkészítése dugába dőlt kezemnek nem engedelmeskedő mogyorófavesszők miatt. Aztán ismét A terv felé vettem volna az irányt, de felbukkant C. Csak épp annyi időre, hogy agyam kreatív kapuján bekopogtasson, és már adta is át a kilincset D-nek. D egész éjszaka nem hagyott aludni, és reggelre már bizton tudtam, hogy ő az igazi. Épp kávémat iszogatva rá gondoltam, tervezgettem közös jövőnket, mikor lelki szemeim megpillantották F-et valahol lenn, a szürke állományom rengetegében. Hófehér paripán érkezett, arcán széles mosollyal... Lehet, hogy inkább ő az igazi? Meglátjuk... ... de addig is nézzük azokat, akiknek már sikerült választaniuk és megvalósítaniuk lámpa-terveiket.

Jelenleg felhők borítják az eget odakinn, de Fanniéknál odabenn is. Őszintén szólva, ha felettem is ilyen felleg takarná el a napsugarakat, akár még táncolnék is örömömben. :)

Aki szintén szeretne ilyen bájos és vidám felhőcskét a szobájába, akkor ezen a linken leírást is talál az elkészítéséről. 

Fannival néha egy rugóra jár az agyunk. Míg ő a Montessori játékukból lámpatestet készített, addig én később ágylábat. 

Már csak reménykedni tudok benne, hogy Maria Montessori is meg lenne elégedve a végeredményünkkel. :)

Ha erre a lámpára ránézek, máris jobb kedvem lesz. Mert először is vidám sárga színben pompázik, másrészt a Brémai muzsikusok című mese jut róla eszembe. Remek párosítás, remek alkotó (Szentgyörgyi Kata)!

Az elkészítése pedig pofonegyszerű. 

Itt pedig egy zseniális példát láthatunk arra, hogy egy szakadt lámpaburából miként lehet divatos világítóeszközt készíteni. 

És ha már a rizslámpáknál tartunk...

Judit kisebb állatok szállíttatására alkalmas léghajót készített belőle. :)

Ki ne ismerné a Kifli és levendula blog íróját? Nála minden apróbb, kacatnak vélt tárgy átalakul. Mint jelen esetben a legók lámpává. 

Noémi Kedvenc otthona által betekintést nyerhetünk egy magazin és a saját hajléka kulisszái mögé. Szerintem tök izgi! :)

Ezt a lámpát például a gyerekszobájukba készítette. 

Ez a világítóeszköz nem kimondottan az aprónép birodalmába készült. 

De miért ne lehetne egy királylány vagy egy leendő ornitológus szobájában akár? Vagy egy emberkénél, aki 0-99 év között tengeti életét?  

Enikőnél egyéb remek ötletre is találtok!

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Tábla, plafon, postaláda

Azt gondolom, hogy a táblák iránti vonzalmamat már túlrészleteztem (ennek ellenére még ezzel a bejegyzéssel sem ér véget). Úgyhogy ömlengés helyett kettő - a poszthoz illő -  aláfestő zenét szeretnék prezentálni. Az első egy tablá szóló, melynek hivatalosan semmi köze a táblához. Hivatalosan. Mert az én pihent agyam két betű felcserélésével máris szoros kapcsolatot talált közöttük.
És ha egyszer lesz egy tablám az aljából "készítek" táblát. Ez tuti. Csak a poén kedvéért. :)

A másik Postás Pat-hez köthető, mely mesének fülbemászó dallama egész nap ott dübörög az agyamban. Legtöbbször fütty formájában ki is merészkedik. Olykor "gyönyörű" hangom ad teljesen új perspektívát eme szerzeménynek. Mindenesetre nem lehet tőle szabadulni.
Figyelem, csak saját felelősségre! :)

Most pedig lássuk a táblát, melynek keretét és festését az első körben készítettem el (itt olvasható), a jobb oldalát pedig a második körben ékesítettem fel (leírása ezen a linken.). Zárásként (?) következzék a bal oldala, és a teljes kép.

Lecserélték lakóházunk postaládáit, és bár a tetőteresek is kaptak újat, a régieket szintén ott hagyták nekik: azaz a szomszédnak és nekünk. Az előbbitől aztán elkunyerálta az utóbbi. :)

Megsikáltam a két postaládát, a hámladozó festéket lekapartam, és a felszínt meg is csiszoltam.

Utána lefestettem alapozó festékkel, majd ceruzával felrajzoltam a mintát. Ebben segítségemre volt egy pohár és egy vonalzó. 

Ezt követően lefestettem a plafonnal egyező színekkel.  Először úgy gondoltam, hogy maszkolóval választom el a csíkokat, hogy szép éles legyen a határvonal a két szín között. De ez túl hosszadalmasnak és macerásnak tűnt, úgyhogy szabad kézzel festettem ki a közöket. Persze nem lett tökéletes, de kiötlöttem a következő megoldást: marker tollal vonalzó mentén a határvonalakat megerősítettem. :)

És tádám, a csíkok többségében egyenesek lettek, és még karaktert is kapott a fehér vonalak által. A kört táblafestékkel töltöttem ki. 

A csíkos részt lakkal is kezeltem a tartósság végett. (A kört nem!)

Aztán Ő felfúrta a Spontan újságtartóval együtt (szintén a Fynd részlegen sikerült megkaparintanunk 500 Ft-ért). Ez ad helyet a rajzoláshoz szükséges papíroknak és színezőknek (2 fiók felszabadult a kitelepítésük által). 

Azt még nem is mondám, hogy a táblát elharmadoltam lécekkel, melyeket a kerettel megegyező lazúrral kezeltem. Ezeket nem felfúrtam, hanem ragasztottam extra erős ragaccsal. 

A képen látható gyönyörűség ma 3 éves! :)

A ceruza - és gyurmatartós rész elkészítése itt olvasható. 

Összkép: A plafon (leírása itt), a tábla és a postaláda kapcsolata. :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Táblára fel: 1 projekt 2 infó

Elérkeztünk a táblás projekt második fordulójához (az első rész itt olvasható), melybe kettő információt is sikerült belesűrítenem: megspékeltem a barkácsolást egy öko tisztítással. Ugyanis nem volt más megoldás. Mert ki ne ismerné az Ikea kincsesbányáját, melynek a Fynd keresztnevet adták? Ha rajtam múlna, rögtön a bejárathoz tenném, mert egész ikeás körutazásunk során azon szoktam izgulni, hogy közben miket happolnak el előlem a "zárórészlegen". Kivéve, amikor én mutatok fügét a másik vásárlónak. :)

Szóval legutóbb vettünk kettő darab Spontan mágnestáblát 590 Ft-ért, melyek anyaggal voltak ékesítve. Gondoltam, tiszta haszon, még a textilt is tudom majd valamire hasznosítani. Aztán jött a feketeleves. Vagy legalábbis szürke. Mert az anyag nem csak a széleken volt rögzítve ragasztóval, hanem az egész objektumon. Ragacs eltávolításra felkészülni!

Először lerántottam a posztót, majd...

... előkaptam a hajszárítót, és elkezdtem vele melegíteni a ragasztócsíkot. Más szó nem jutott eszembe, de ez inkább sáv mint csík. :) Ahol felmelegedett, ott téptem. A matricát is hasonló módszerrel távolítottuk el korábban a barátnőméknél. (itt olvasható).

Ha pedig ezek után azt gondoljuk, hogy kész, akkor sajnálattal jelentem, hogy NEM!

Ugyanis maradt a ragacs. Ezt olaj és szódabikarbóna keverékével dörzsöltem le. Ha nincs az utóbbi, akkor sóval is jól működik (kényesebb felületen nem árt kisebb területen előbb kipróbálni).

Végül az olajat alkohollal letöröltem (lehet, hogy az ecet is leszedte volna).

Aztán lefestettem mindkét táblát táblafestékkel. 

Ő egymás alá felfúrta a kettőt, aztán lehet rá pakolni...

Vannak itt kérem régi fémdobozok, melyeknek a hátuljára mágnest ragasztottam (2-3 darabot a terheléstől függően), és vannak Grundtal konténerek. 

A konténerekbe gyurma és zsírkréta került, a többi tárolóba pedig főként ceruzák. 

A gyerkőcök alkotásai szintén helyet kaptak. 

A gyurmás kellékek tárolására pedig egy BEKVÄM fűszertartó polc lett kialakítva (előtte tölgy színnel pácoltam).

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Ui.: Orsolykám, igazán nem szeretném az idegeidet húzni, de még mindig lesz folytatás. :)

Bőrönd Ödön és a címke

Én vagyok Bőrönd Ödön a négyzeten. Sőt, ha számításba vesszük, hogy bőrönd mániám oly mértékűre duzzadt, hogy mellette eltörpül nem Bőrönd vezetéknevem és nem Ödön keresztnevem, akkor még azt is meg merem kockáztatni, hogy én vagyok Bőrön Ödön a köbön. Mert én nem egy, hanem sok bőrönd tetején ülök. Mondjuk speciel fekete pont nincs. (Tévedtem, van az is!) De van a barnának ezer árnyalata, fehér, rozsdavörös, zöld és lila. Néha helikopter is szokott körözni felettem. És a tearózsák virágba borulását is szoktam várni az aszfaltkövön, de eddig csak gyomot sikerült egy-egy réshez szuggerálnom. A 4-es buszt nem ismerem.
De mint már mondám, van egy rakat bőröndöm....
Ezek egy része most átkerült Picinykéim szobájába. Mert ők villámgyorsan kinőnek minden ruhaneműt, melyet aztán kell valahol tárolni. Az sem árt, ha tudjuk, hogy végül mi került abba a bizonyos kofferbe. Szóval Bőrönd Ödöntől eljutottunk a címkékig (a korábban gyártottakról itt  és itt olvasható összefoglaló). És ha már gyerekszoba, akkor az ott kallódó puzzle darabkák tökéletesen megfeleltek erre a célra (korábban a montessori játékból ágyláb lett):

A felső réteget egy rántással lekaptam, majd az egyik felét lefestettem narancssárga akrilfestékkel, a másikat pedig fekete táblafestékkel (ezt két rétegben kentem).

Száradás után kifúrtam a legvékonyabb fúrószállal, majd a spárgát átfűzve rajta...

... felakasztottam a bőröndre. 

/Magyarázat: Bár nagyon szeretem a Kalákát, ha már a Quimby is feldolgozta Tamkó Sirató Károly versét...:)/

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Egy szarvas három arca

Egyszer egy arctalan szarvas agancsa cikkcakkot húzott az ablakra.

E minta abban a pillanatban visszatükröződött az arcra.

Máskor az arctalan szarvas egy rombuszt ugrott volna. Vétett.

Így lett a képet négyzet.

Végül az arctalan szarvasnak lett egy gazdája,

ki a csíkokat imádta.

Ennyi!

Nézzétek a szarvas képit...

...Csak egy pillanatra.

Mert az arctalan szarvas arca szarvas formájú azóta.

Ezek után pedig bocsánatot kérnék minden verskedvelő emberkétől! Ez csak egy néhol rímelő farigcsa, melyet a gyerkőcök szórakoztatására találtam ki. Ráadásul a szarvasnak végül négy arca lett. Ennyit erről. :)

Rendhagyó módon utóbb mutatom be az arctalan szarvas elkészítési módját, melyet az Alisa által alkotott trófea inspirált (itt is mutattam már korábban):

Volt egy maradék vágódeszkám (a többi részét ennél a projektnél használtam el). 

Valamint Picinykéim segítségével gyűjtöttem szarvnak beillő ágakat.

A vágódeszka tetejére lyukakat fúrtam. Mindig kisebb fúrószállal kell kezdeni, és úgy haladni a vastagabb felé. 

Az ágakat beáztattam mint egy kiló újkrumplit, aztán oly módon meg is hámoztam (csak az egyiket sikerült, a másikhoz nagyon ragaszkodott a kérge. :))

Utána pedig kihegyeztem a végüket. 

Először festeni szerettem volna a csíkokat, mint ahogy az inspirációs képen is látható.

De a festék a legszebb szóra sem akart engedelmeskedni a fedést tekintve.

Aztán eszembe jutottak nagymamám csodás hímzőcérnái.

Szóval ezekkel betekertem, majd a végeket megcsomóztam, és végül rövidebbre vágva hozzáragasztottam az ághoz. 

A vágódeszkát táblafestékkel festettem le.

Az ágakat beleillesztettem a lyukakba, és voilá....

A többit már láttátok. :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Fél lábon egy unikornisért

Szóval az úgy volt, hogy a Miskolci Állatkert környékén megtámadott egy vadállat. Rejtélyes eset. Nem is láttam a bestiát. Csak éreztem. A talpamnak ugrott neki. A szürkeállományomnak próbáltam az azt infót beadni, hogy csak egy kavics szúrt meg. Nem működött. Mert az agyam nem hülye! (Oké, fele-fele arányban az.)
Aztán egy hétre rá kezdett rémesen nem szép látványt nyújtani. Elsőként azt gondoltam, hogy tökéletes fegyelmező eszközzé válhatna: "Ha nem szállsz le édes lányom azonnal a szekrény tetejéről, akkor megmutatom a talpamat!" És láss csodát, működött. Lemászott. De csak azért, hogy megszemlélje. Nagyon-nagyon alaposan. (Mert rém érdekes.)
Másodszorra pedig A bal lábam filmcím ugrott be. Ugyanis nekem is eme testrészemmel történt az eset. Ennyi! Több hasonlóság nincs Christy Brown és köztem. (Asszem.)
Végül felkerestem (értsd: elbicegtem) a háziorvosunkat: ágynyugalom, antibiotikum, áztatás, láb pirossá színezése, stb. (A karanténhoz nagyon közel jártam.)
A szobafogság előtt még elmentem szalvétát venni azon oknál fogva, hogy befejezhessem a már fél lábon elkezdett unikornisunkat. (Itt felmerül újfent az első bekezdésben ismertetett fele-fele arány...)

Igen, egy egyszarvút. Mert a trófeák látványára érzékeny vagyok (itt már írtam róla). Ha lehet, akkor a legkevésbé se hasonlítson egy egykor élő példányra. A legjobb pedig, ha nem is létezik ilyen állat. Vagy ha igen, akkor jól titkolja. :)
Aztán megláttam Ashley papírmasé unikornisát. Az elején kicsit bizonytalan voltam, hogy képes vagyok-e megcsinálni. Mert pár 25-30 évvel ezelőtti papírmasézást leszámítva, teljesen érintetlen vagyok ezen a területen. Tényleg! Tehát mindenki bátran belevághat, mert Ashley hihetetlenül jó leírást ad arról, hogy miként kell elkészíteni.
Én csak nagyobb vonalakban ismertetem, illetve kiegészítem azt a részt, ami esetleg nála hiányosabb (pl. nyak).

Három gombócot formáztam. A nagyobbat három darab hírlap nagyságú újságpapírból gyúrtam, a kisebbeket pedig egy darabból. Utána maszkoló szalaggal ragasztottam körbe. 

Majd a három gombócot is összeragasztottam a maszkolóval.

A nyakát A4-es méretű újságokból harmadolva hajtottam, majd felragasztottam...

...és kitömtem újságokkal úgy, hogy az alján elvékonyodjon.

Végül a nyak részhez Ashley utasításai alapján ovális alakú kartont vágtam. Én először müzlis dobozból készítettem, de az másnapra eldeformálódott, ezért szét kellett bontanom, és vastagabb pizzás dobozból kivágott (azt is duplán vettem) kartonnal helyettesítettem.

Utána következett az újságok beborítása. Ashley papírtörölközőt használt, mert szerinte könnyebb azzal dolgozni. Én pedig vakon követtem. :))

Viszont én a hagyományos tapétaragasztóval dolgoztam.

Ezt aztán 1 napig kellett hagyni száradni (még a 40 fokban is kellett neki annyi idő).

Másnap felragasztottam neki a szarvat és a füleket. Az aljukat bevagdostam...

... majd azokat "felterítve" ragasztóstifttel rögzítettem.

Utána a ragasztásnál még befedtem tapétaragasztós papírtörlővel.

Majd következett a szobrászat. :))

A szemet és az orrot szintén tapétaragasztós papírtörlőből készítettem.

Ashley ezt is nagyon szépen megmutatja. 

A borítást azonban már másként csináltam mint ő. :)

Újabb egy nap száradás után következett a dekupázsolás. 

Természetesen olyan szalvétákat nem találtam, melyeket kigondoltam, ezért aztán a legtarkább virágos változatokat választottam, melyek nagy valószínűség szerint korábban nem léphették volna át a küszöbünket. ;)

A dekupázsolásról bővebben itt van infó.

És végre elérkeztünk a hátlap elkészítéséhez, melyhez találtam családunk körében megfelelő alakú vágódeszkát. Kikunyeráltam. Aztán még egyet, mert egyébként rövid lett volna. :)

Az egyiknek levágtam a tetejét, a másiknak az alját, majd ....

... a két darabot 2-3 mm vastag farostlemezzel összeragasztottam.

Utána pedig csíkokat festettem rá. Az agyamat kikezdte a kánikula, így előbb felfestettem a fekete, majd a fehér csíkokat. 

Ezt normál esetben nem így tettem volna: először az egészet befestettem volna fehérre, majd a maszkoló felragasztása után a fekete csíkokat. 

A 40 fok és tompa eszem miatt dupla adag festőszalagot és időt pazaroltam. 

És íme a kész mű, mely Picinykéim szobáját ékesíti majd. :)

Aki kedvet kapott a papírmasé trófea készítéséhez, annak találtam még szuper leírásokat, melyek segítségével zebra vagy bölény fejet is alkothat. 

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!