Tábla, plafon, postaláda

Azt gondolom, hogy a táblák iránti vonzalmamat már túlrészleteztem (ennek ellenére még ezzel a bejegyzéssel sem ér véget). Úgyhogy ömlengés helyett kettő - a poszthoz illő -  aláfestő zenét szeretnék prezentálni. Az első egy tablá szóló, melynek hivatalosan semmi köze a táblához. Hivatalosan. Mert az én pihent agyam két betű felcserélésével máris szoros kapcsolatot talált közöttük.
És ha egyszer lesz egy tablám az aljából "készítek" táblát. Ez tuti. Csak a poén kedvéért. :)

A másik Postás Pat-hez köthető, mely mesének fülbemászó dallama egész nap ott dübörög az agyamban. Legtöbbször fütty formájában ki is merészkedik. Olykor "gyönyörű" hangom ad teljesen új perspektívát eme szerzeménynek. Mindenesetre nem lehet tőle szabadulni.
Figyelem, csak saját felelősségre! :)

Most pedig lássuk a táblát, melynek keretét és festését az első körben készítettem el (itt olvasható), a jobb oldalát pedig a második körben ékesítettem fel (leírása ezen a linken.). Zárásként (?) következzék a bal oldala, és a teljes kép.

Lecserélték lakóházunk postaládáit, és bár a tetőteresek is kaptak újat, a régieket szintén ott hagyták nekik: azaz a szomszédnak és nekünk. Az előbbitől aztán elkunyerálta az utóbbi. :)

Megsikáltam a két postaládát, a hámladozó festéket lekapartam, és a felszínt meg is csiszoltam.

Utána lefestettem alapozó festékkel, majd ceruzával felrajzoltam a mintát. Ebben segítségemre volt egy pohár és egy vonalzó. 

Ezt követően lefestettem a plafonnal egyező színekkel.  Először úgy gondoltam, hogy maszkolóval választom el a csíkokat, hogy szép éles legyen a határvonal a két szín között. De ez túl hosszadalmasnak és macerásnak tűnt, úgyhogy szabad kézzel festettem ki a közöket. Persze nem lett tökéletes, de kiötlöttem a következő megoldást: marker tollal vonalzó mentén a határvonalakat megerősítettem. :)

És tádám, a csíkok többségében egyenesek lettek, és még karaktert is kapott a fehér vonalak által. A kört táblafestékkel töltöttem ki. 

A csíkos részt lakkal is kezeltem a tartósság végett. (A kört nem!)

Aztán Ő felfúrta a Spontan újságtartóval együtt (szintén a Fynd részlegen sikerült megkaparintanunk 500 Ft-ért). Ez ad helyet a rajzoláshoz szükséges papíroknak és színezőknek (2 fiók felszabadult a kitelepítésük által). 

Azt még nem is mondám, hogy a táblát elharmadoltam lécekkel, melyeket a kerettel megegyező lazúrral kezeltem. Ezeket nem felfúrtam, hanem ragasztottam extra erős ragaccsal. 

A képen látható gyönyörűség ma 3 éves! :)

A ceruza - és gyurmatartós rész elkészítése itt olvasható. 

Összkép: A plafon (leírása itt), a tábla és a postaláda kapcsolata. :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Táblára fel: 1 projekt 2 infó

Elérkeztünk a táblás projekt második fordulójához (az első rész itt olvasható), melybe kettő információt is sikerült belesűrítenem: megspékeltem a barkácsolást egy öko tisztítással. Ugyanis nem volt más megoldás. Mert ki ne ismerné az Ikea kincsesbányáját, melynek a Fynd keresztnevet adták? Ha rajtam múlna, rögtön a bejárathoz tenném, mert egész ikeás körutazásunk során azon szoktam izgulni, hogy közben miket happolnak el előlem a "zárórészlegen". Kivéve, amikor én mutatok fügét a másik vásárlónak. :)

Szóval legutóbb vettünk kettő darab Spontan mágnestáblát 590 Ft-ért, melyek anyaggal voltak ékesítve. Gondoltam, tiszta haszon, még a textilt is tudom majd valamire hasznosítani. Aztán jött a feketeleves. Vagy legalábbis szürke. Mert az anyag nem csak a széleken volt rögzítve ragasztóval, hanem az egész objektumon. Ragacs eltávolításra felkészülni!

Először lerántottam a posztót, majd...

... előkaptam a hajszárítót, és elkezdtem vele melegíteni a ragasztócsíkot. Más szó nem jutott eszembe, de ez inkább sáv mint csík. :) Ahol felmelegedett, ott téptem. A matricát is hasonló módszerrel távolítottuk el korábban a barátnőméknél. (itt olvasható).

Ha pedig ezek után azt gondoljuk, hogy kész, akkor sajnálattal jelentem, hogy NEM!

Ugyanis maradt a ragacs. Ezt olaj és szódabikarbóna keverékével dörzsöltem le. Ha nincs az utóbbi, akkor sóval is jól működik (kényesebb felületen nem árt kisebb területen előbb kipróbálni).

Végül az olajat alkohollal letöröltem (lehet, hogy az ecet is leszedte volna).

Aztán lefestettem mindkét táblát táblafestékkel. 

Ő egymás alá felfúrta a kettőt, aztán lehet rá pakolni...

Vannak itt kérem régi fémdobozok, melyeknek a hátuljára mágnest ragasztottam (2-3 darabot a terheléstől függően), és vannak Grundtal konténerek. 

A konténerekbe gyurma és zsírkréta került, a többi tárolóba pedig főként ceruzák. 

A gyerkőcök alkotásai szintén helyet kaptak. 

A gyurmás kellékek tárolására pedig egy BEKVÄM fűszertartó polc lett kialakítva (előtte tölgy színnel pácoltam).

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Ui.: Orsolykám, igazán nem szeretném az idegeidet húzni, de még mindig lesz folytatás. :)

Terülj, terülj szőnyegem!

Ő szeret fehér pólóban tetszelegni.
Maszatos Picinykéink szeretnek apjuk karjaiban tetszelegni.
Én nem szeretek hipóval a kezemben tetszelegni.
Ezek kombinációja foltos pólóhalmokat eredményez, melyek hibájuk ellenére szeretnének továbbra is tetszelegni.
Otthonunk pedig szeretett volna egy ilyen szőnyeggel tetszelegni:

forrás

Kucorgó kívánsága nem teljesült (teljes egészében), de a pólóké igen. :)
Szerettem volna, ha az eredeti elképzelés szerinti természetes hatás (juta, kender, pálmalevél, stb) érvényesül a szőnyegen megfizethető áron. Aztán elmentünk az Ikeába....

.... és vettünk 7 db Soaré tányéralátétet, a háztartási boltban pedig napsárga, türkizkék és türkizzöld ruhafestéket. Befestettem 3-3-3 darab pólót ezekkel a színekkel. A sárgának csak a felét használtam fel, és dupla annyi vízzel hígítottam, hogy ne legyen erős színe.  

Itt megjegyezném, hogy végül  színenként csak 2 db póló kellett a szőnyeghez. 

Utána következett a pólók 2 cm széles fonallá alakítása. Erről nagyon jó leírás található Lauránál, úgyhogy inkább linkelném. 

Féltem, hogy nem lesz elegendő számomra az anyag (he-he, aztán a nyakamon maradt egy csomó), így a pólók ujját is felhasználtam a belső kör körüli háromszögekhez.

Ezek után kivágtam erősebb vászonból egy 112 cm átmérőjű kört (cirka ennyi 3 db tányéralátét átmérője), majd ráragasztottam forrasztópisztollyal a tányéralátéteket.

(erről nem készült kép)  

A fonallá változtatott pólókból fonatokat készítettem. A belső kör körüli háromszögekhez szorosabb, a külsőkhöz lazább szerkezetűeket. 

Kb. 1,5 m hosszú fonalakból fontam, az még viszonylag könnyen kezelhető. 

Aztán a belső kör köré felragasztottam a fonatokat állítva, azaz a fonat egyik szélével felfelé.

Ezek egy színből készültek (azaz 2 türkizkék, 2 türkizzöld, 2 sárga háromszög keletkezett).

Kb. 1,5 pólóujj adott ki egy háromszöget. 

Majd a kör szélére ragasztottam fel a 3 színből kevert fonatot. 

Miután ehhez hosszabb fonat kellett, ezért a következő "adagot" ragasztópisztollyal ragasztottam hozzá, majd fontam tovább. 

Utána következett a külső háromszögek feltöltése. Sok-sok fonattal. Mondhatnám, hogy annyira sokat fontam, hogy befontam tőle a hajamat. :)

Először úgy gondoltam, hogy rávarrom az anyagra kézzel, mint ahogy a régi szép időkben tették. 

Össz. fél háromszögig bírtam a kiképzést, aztán újfent a ragasztópisztolyt ragadtam meg. A fonatok alját és végeit is ezzel rögzítettem.

A képen látható sávig párhuzamosan ragasztottam a fonatokat, majd...

... a háromszög tetejét ugyanolyan módon fejeztem be, mint a belső kör melletti háromszögeknél tettem eredetileg (ehhez szintén szorosabban font anyagot használtam). 

Itt pedig a végeredmény látható:

Konklúzió:

1. Örülök, hogy nincs annyi pénzünk, hogy Amerikából megrendeljem az első képen látható szőnyeget. 

2. Ragasztás közben többször elhagyta a számat az Aúúúú! felkiáltás, mely ebben az esetben nagyon fájdalmas égési sérülés utáni felszisszenést jelentette. Nőtt egy hólyag is az ujjamon. Fájt! Anyukám régebben beszerzett egy égési sérülésekre használatos krémet (állítólag a mentősök is ilyet használnak), bekentem, nem használt. 

3. Jelenleg nem borulok ki attól, hogy Kisebbik Picinykém ordít a fésű látványától. Nem akarom befonni a haját egy darabig. Igen, az a csapzott hajú kislány a játszóterén az enyém! :)  

4. Néha ilyen körülmények között dolgoztam:

Nagyobbik Picinykém nem volt hajlandó délután aludni.

Munkamegosztás: amíg ő házat épített, és szőnyeget fontam. :)

Ez pedig a maradék!

Kipihenem a fonás fáradalmait, majd kitalálok valamit. :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Az 5 perces projekt, avagy a bútorgomb és a teáskanna találkozása

Vannak azok az ötletek, melyek mintegy isteni szikraként jelennek meg, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
Aztán vannak azok, melyek létrejöttét valamilyen kép, emlék, íz, látvány és még számtalan dolog idézheti elő, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
...
...
...
És végül vannak azok, melyeket a kényszer szül, és abban a pillanatban meg is valósulnak. Ez itt egy épp olyan ötlet! :)

Íme a teáskannánk (ikeás), melynek fa fogantyúja az idők folyamán úgy elvetemedett (?), hogy már nem lehetett csavarral rögzíteni. 

Mellette pedig egy 1,5 éve vásárolt bútorfogantyú található, mely "csak" azért került otthonunkba, mert tetszett, és eddig várt a sorsa beteljesülésére. 

A bútorgombot szétszedtem darabjaira, és a csavar valamint a kerámia rész kivételével a többit félretettem, attól félve, hogy a rozsda esetleg kikezdené őket (a csavarnál reménykedem, hogy rozsdamentes)

Aztán jöhetett a fűrészelés. Miután satupaddal nem rendelkezik szerény hajlékunk, ezért egy fiókba csavaroztam be szárral kifelé. Kb. fél perc alatt megváltam a csavar felétől (előtte kimértem, hogy milyen hosszúságúra kell hagynom).

Végül rácsavaroztam a teáskanna fedelére (mely eredetileg is ki volt fúrva a fa gomb számára).

És itt a végeredmény!

Ui.: Tudom, ehhez a projekthez nem árt egy lyukas tetejű kanna. De ez csak egy ötlet volt arra, hogy egy tárgy - jelen esetben a bútorgomb - még mennyi mindenre használható eredeti funkcióján kívül (pl. ahogy itt látható, akasztóként is) .

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok! 

Játéközön

Adott egy házaspár, két gyerkőc, három szoba, és sok-sok játék. Nagyon-nagyon sok!
Az egész valamikor a "csak az ásó, kapa, nagyharang válassza szét" elhangzása után 3 évvel kezdődött. Pontosabban Nagyobbik Picinykénk világra jövetelével. Először a sárga csibés csörgő tűnt fel, majd a répa formájú követte, aztán malacka, lapos kutya, rozsdás szőrű kutya, hosszú kutya, párna kutya, Cicó, Cicóka, nadrágos macska, bajszos kandúr, sapkás egér asszonyság, mackó úr, Mr. Bean mackója mackó, baba, Másik baba (tényleg így hívja Kisebbik Picinykém :)), nyuszi, cirkuszi ló, tigris, Márkus, Bob mester, ....
És egy idő után belakták mindhárom szobát, némi helyet engedélyezve számunkra. Persze több darabtól próbáltunk megszabadulni: adomány, ajándék, szemét formájában. De helyettük jöttek újak: "adomány", ajándék, örökség formájában.
Némi vigaszt nyújtott számunkra egy szennyestartóból  játéktárolóvá avanzsált szerkezet. Hihetetlen mennyiséget  tud(ott) magába rejteni. Pontosabban elrejteni. Ami oda (főként az aljára) egyszer bekerült, azt soha többé nem láttuk (vagy csak kínkeservesen).
Végül jött egy isteni szikra! :) Először a sportbolt gumis labdatárolójának ötletét szerettem volna szennyestartónkra átültetni (tegnap kiderült számomra a Pinteresten szörfözve, hogy nem csak engem ihletett meg. Némi vigasz, hogy ilyen formában nem láttam). Aztán mikor anyukámnak felvázoltam a tervem, ő előállt a gumipók cikcakkban koncepcióval. A gumipókos rész kudarcba fulladt (iszonyú büdös), de a cikcakk megmaradt.
Na de most már lássuk azt a mindent elnyelő játéktárolót!

Íme, még szennyestartó kinézetűen. 

Imádom, hogy vannak hátul görgői, mert a helye egyébként a nappaliban van, de nagyobb ünnepeknél áthúzom a gyerkőcök szobájába. 

Kivettem az anyagbelsőt. Ezzel kaptam egy oldalán rácsos, elül-hátul fedetlen fa szerkezetet. 

Ja, és itt a bizonyíték, hogy mennyi minden elfér benne.

A képről lelóg egy részük. :))

Vettem a rövidáru boltokban (össz. kettő városkánkban) 3-4 mm-es gumizsinórokat különböző színekben.

Összességében 10-12 méter hosszút. 

Először úgy volt, hogy kifúrom az oldalát, de aztán a rácsok megkönnyítették dolgomat. 

Azokon fűztem át, majd csomóztam meg a gumikat. 

Előre kerültek a kékes árnyalatok,...

... hátra a sárgás-pirosas színek. 

Aztán visszakerültek a játékok. 

Szuperül működik: a gumik megfogják őket, de engedik, hogy bármit kivegyek akár alulról is. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Három vágódeszka = három fogas III.

Vállfa lógott egy falon, egy szép magas falon. Egyszer jobbra dőlt, máskor pedig balra. Szemlátomást valami zavarta. Egy percig sem tudott egy helyben maradni.
Hogy kicsoda Vállfa? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Hol egy törölközőtartóra hasonlít, hol egy mérlegre, hol egy hipnózist elősegítő készülékre.....  Most leginkább mindháromra. Egy hipnózist elősegítő törölközőtartó mérlegre. És a jövőben? Azt még senki sem tudja. Még ő sem.
(Amennyiben a fenti szöveg hasonlóságot mutat Csukás István Pom Pom című remekművével, akkor az nem a véletlen műve. Nagyobbik Picinykémmel folyamatosan azt olvassuk. Nem tudom, hogy ki élvezi jobban. Ő szerint egyértelmű, hogy ki. :))

Vállfa itt épp balra dől.

Vegyünk tőle érzékeny búcsút, mert beúsznak a képbe a halacskák. :)

Három vágódeszka = három fogas II.

Családunk női tagjainak (anyukám, húgom és én) testhője 35,3-35,7 °C között mozog. Eddig csak mosolyogtam azon, amikor hugicám a 37,2 °C-nál már az Intenzívet emlegette, és bizonygatta, hogy ez a normál testhőmérséklettel rendelkező emberi egyedeknél 38,2 °C-nak felelne meg. Eddig. Mert aztán jött A nyavalya. Az igazat megvallva nehezen tűröm. Nem vagyok egy beteges fajta, az utóbbi 10 évben csak egyszer kerestem fel a háziorvosunkat, hogy megmutassak neki egy rejtélyes módon viselkedő anyajegyet. És ezek után kedden este 37,2 °C mutatott a hőmérő. Tünetek: derékfájás, ízületi fájdalmak. 37,8 °C-nál még megjelent ezek mellé a hajhagymafájdalom (hipotézisem szerint ott akart távozni a lázgőz :)) és a hidegrázás. Azt hiszem, a húgomnak igaza van: hívom az Intenzívet. :)

Szóval a fogasokat még nem sikerült felfúrnom, de szerencsére a kettes változatot még A nyavalya betörése előtt elkészítettem. (a képeket kivéve a szöveg egyezni fog az előző bejegyzésemmel, mert tényleg nem vagyok jól.)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme a második variáció:

Míg az első esetben (leírása itt olvasható) a fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán, addig a második halacskánál a körívek tetejét összekötő vonal adta a díszítést. 

Három vágódeszka = három fogas I.

Szóval az úgy volt... - kezdené Pom-pom az aktuális történetét, de ekkor Gombóc Artúr egy darabka csokoládéval kínálja meg, és ezt a ritka alkalmat nem szeretné elszalasztani.
Ezért színre lépek én: Szóval az úgy volt, hogy egy szép napon a törölközőtartó vállfa Hipnózis Elősegítő Készülékké változott (előzmény itt olvasható), ezért a gazdája irdatlan dühbe gurult, és "Betelt a pohár!" felkiáltással a kamrába hajította (ebből is kiderül, hogy nem egy pszichológussal van dolgunk), majd új törölközőtartó alkalmatosság után nézett. Keresett, kutatott, és amikor a szerencse is mellé szegődött, talált négy darab hal kinézetű vágódeszkát (7,5 éve nászajándékba kapta, azóta őrizgette) és három darab ecseri piacon vásárolt akasztót. Ekkor a fejéhez csapott. Összeállt a kép!

Egy halacska ki lett iktatva. De annak is már tudom a leendő helyét. :)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme az első variáció:

A fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán.  

Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.

A második sort szürke színnel.

Végül jött a fekete. 

És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.

Valahogy ütötte egymást a kettő.

Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit "szőrös" volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. :)
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).

Tehát az első akasztó elkészült. 

Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. :) 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Hamarosan jelentkezem a másik két fogassal. ;)