Plüssfigurák tisztítása

A plüssfigurák tulajdonságáról írt listámról (itt olvasható) lemaradt az egyik legfontosabb: úgy vonzzák a port, mint méhet a méz, mint vasreszeléket a mágnes, mint a fény a pillangókat, mint Limburger sajt a szúnyogokat.
Hacsak nem egy fokkal jobban.
Persze a kisebb figurák megtisztításával nincs különösebb gondban az ember. Mert hát ott a jó öreg mosógép, ami elvégzi a piszkos munkát: előbb azért célszerű őket párnahuzatba rejteni, hogy kivédjük az esetlegesen előforduló szakadáson kireppenő szivacsdarabkák eltüntetésével járó agyhalált (azaz a mosógép végtelen ideig tartó suvickolását.)
És aztán ott van még Öreg mackó, aki nagy teste lévén, valamint korából adódóan leginkább a szekrény tetején szeret ücsörögni. Fején porkorona, lábán porcsizma, kezén porkesztyű. Mit is kezdhetnék vele, hogy porkirályságától megválva ismét pusztán emlős állatként viselkedjen, azaz testét csak és kizárólag szőr (jelen esetben plüss) borítsa?

A képen Öreg mackó mint porkirály tetszeleg.  

A megoldást a kukoricakeményítőben keressük! Öreg mackót megszórjuk eme termékkel, várunk minimum 5 percet, majd kiporoljuk. Újra régi fényében ragyog!

A kezelés után szőre fényes és pormentes!

Öreg mackó a kukoricakeményítőt ajánlja. :)

Szemezgető: magyar alkotók portékái

Kék

A mai naptól egy új, havonta jelentkező rovatot szeretnék indítani a fenti címmel. Csak hogy egy kicsit én is hozzájárulhassak a magyar alkotók népszerűsítéséhez. Mert vannak közöttük jók. Nagyon jók.

Az április központi témája pedig a kék lesz. Hogy miért? Abból az egyszerű okból kifolyólag, mert ez a kedvenc színem. Nem tudom, hogy pontosan mikor alakult ki ez a vonzalom, de abban biztos vagyok, hogy gimnáziumi éveim alatt a függönyön keresztül a ruházatomig már mindenem eme színben pompázott. Persze az évek folyamán a szivárvány más árnyalatai is felütötték fejüket, de életemben a konstans szín a kék maradt.

"A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (...) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (...), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged." /Justina Chen Headley/

Ha már április, akkor illendően ezzel a képpel kezdek. Mert szerintem gyönyörű. Különösen tetszik a fa hatású alaptextúra.
Fa elől, fa hátul, és a csalóka napfény :) 

És azok a sárga virágok, melyek látványára már élőben is annyira vágyom!

 A képet Rudolf festette, és az alábbi linken részletesebben is megtekinthető.

Bevallom, órákat hezitáltam azon, hogy melyik Lamoppe párnát válasszam. Szívem szerint az összeset. Aztán végül csukott szemmel böktem. Ez volt az ujjam alatt! :)

Megsúgom, az illető nem csak a varráshoz ért, de - többek között - a lestrapált komódok felújításához is (a Sublóton ti is megszemlélhetitek, hogy nem csak a levegőbe beszélek)

Bárcsak évekkel ezelőtt rátaláltam volna Csodakonyha portékáira! Akkor valószínűleg ez a csodaszép csempe borítaná a konyhánk falának egy részét. Akkoriban annyira elkeseredtem - nem találtam még csak hasonlót sem -, hogy végül a csempe helyett teljesen másnál kötöttünk ki. 

Nem indulna szebben a napunk, ha reggelente az ajtón kilépve ezt olvasnánk? 

Már pusztán az elkészítésének leírása is olyan dallamos: agyagból nyújtottam, kék mázba mártottam....

No és a készítőjének neve: Tündérkert. 

Hát nem meseszerű az egész?

Kék árnyalatok szövevényének tengere. Ez a szőnyeg előhozta poétikus énemet. :)

Kedves Erika! A végén még költőt szősz belőlem.

Ez a leányzó lehetnék akár én is ifjúságom hajnalán, derekán és még a végén is: bekucorodva, álmodozva, sok könyvet olvasva. Akár róluk, az alkotókról is: Fanyuvasztóról és Fanyuvasztó néniről, és az ő mesés világukról.

Jaj Cicókám! Hiába nézel így rám, és bizonygatod, hogy nemcsak éjjel (mint ahogy a kép címe mondja), de nappal is édesen bámulnál rám a konyhánk faláról, akkor sem lehet. Nincs hely (meg tej). Pedig annyira tetszel nekem!

Ráadásul rajtad kívül Schalle kézműves boltjának még számtalan darabja rabul ejtett. 

Valószínűleg a puff láttán csak ennyit mondanának Picinykéim: Zsupsz! és Hupsz! és már vetődnének is rá. :)

Pindurdesign ért hozzá, hogy látványnak se legyen utolsó. 

Ha megkérdeznénk szúrópróbaszerűen pár embert az utcán, hogy mi a véleményük eme lényekről, akkor a válasz nagy valószínűség szerint a cuki szó lenne. Mert kétség sem férhet hozzá, ezek bizony cukik. Ahogy egymás mellett bandukolnak, vagy épp összebújnak...
Mert együtt mókásabb! :)

Ezek az aprólékosan kidolgozott elefántok pedig Jam keze munkáját dicsérik.

A kék részekre kattintva átirányítja az olvasót az alkotók Meska oldalára. Mindenki szemezgessen kedvére!

Ui.: Nagyobbik Picinykém véleményét is kikértem az adott tárgyakkal kapcsolatban. Válasza: "Tetszenek, mert kékek!". Nem tudom, hogy létezik-e kék gén, de ha igen, akkor a továbbörökítés megtörtént. :) 

Az 5 perces projekt, avagy a bútorgomb és a teáskanna találkozása

Vannak azok az ötletek, melyek mintegy isteni szikraként jelennek meg, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
Aztán vannak azok, melyek létrejöttét valamilyen kép, emlék, íz, látvány és még számtalan dolog idézheti elő, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
...
...
...
És végül vannak azok, melyeket a kényszer szül, és abban a pillanatban meg is valósulnak. Ez itt egy épp olyan ötlet! :)

Íme a teáskannánk (ikeás), melynek fa fogantyúja az idők folyamán úgy elvetemedett (?), hogy már nem lehetett csavarral rögzíteni. 

Mellette pedig egy 1,5 éve vásárolt bútorfogantyú található, mely "csak" azért került otthonunkba, mert tetszett, és eddig várt a sorsa beteljesülésére. 

A bútorgombot szétszedtem darabjaira, és a csavar valamint a kerámia rész kivételével a többit félretettem, attól félve, hogy a rozsda esetleg kikezdené őket (a csavarnál reménykedem, hogy rozsdamentes)

Aztán jöhetett a fűrészelés. Miután satupaddal nem rendelkezik szerény hajlékunk, ezért egy fiókba csavaroztam be szárral kifelé. Kb. fél perc alatt megváltam a csavar felétől (előtte kimértem, hogy milyen hosszúságúra kell hagynom).

Végül rácsavaroztam a teáskanna fedelére (mely eredetileg is ki volt fúrva a fa gomb számára).

És itt a végeredmény!

Ui.: Tudom, ehhez a projekthez nem árt egy lyukas tetejű kanna. De ez csak egy ötlet volt arra, hogy egy tárgy - jelen esetben a bútorgomb - még mennyi mindenre használható eredeti funkcióján kívül (pl. ahogy itt látható, akasztóként is) .

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok! 

Plüssfigurák tárolása

Vannak azok az édes, drága, ölelgetnivaló (jó esetben kisebb, rossz esetben nagyobb) plüssfigurák, akik egy idő után átveszik az uralmat otthonunk felett:
Az első időkben még ők vannak az ágyunk szélén, azt követően mi kerülünk oda.
Az elején még mi bújunk hozzájuk, aztán már ők dörgölőznek hozzánk.
Kezdetekben még cukin néznek minket, pár hónappal később pedig úgy érezzük, hogy folyamatosan követnek bennünket a tekintetükkel.
Eleinte mi ülünk a kanapén, és ők a földön, idővel ők a kanapén, mi a földön.
A legváratlanabb helyeken is képesek felbukkanni (pl. WC-ülőke).
Szeretnek csoportokba tömörülni, klubokat alakítani.
Vannak, akik vendégként érkeznek, végül örökre nálunk maradnak.
Van, hogy egyszerre a lakás két különböző pontján is képes ugyanazon egyed felbukkanni.
És eleinte csak egy pár van belőlük, míg később....
Szóval, mit is kezdjünk velük?

Készíthetünk számukra emeletes hintát, hogy ne unatkozzanak (a képre kattintva az elkészítése is megtekinthető).

Vagy befoghatjuk őket némi testedzésre: "Slankabb plüss, több hely!" szlogennel.

Ez az egyik kedvencem (már az egyik előszobai inspirációs bejegyzésnél  is megmutattam):

a legegyszerűbb megoldás, ha eltesszük őket láb alól. :)

Vagy gumival odapasszintjuk őket a falhoz. Még dekorációs célból sem utolsó. :)

Görgővel felszerelt ládákban is elrejthetjük őket. 

Amíg nincsenek sokan, egy fali kosárral is kísérletezhetünk. 

Ezekben az újrahasznosított autógumikban most per pillanat nem plüssfigurák vannak, hanem ásók. 

Nem tudom, hogy a kettő között van-e kapcsolat?

Nekem mindenesetre gyanús a dolog. 

Itt pedig az a játéktároló, amit szintén a sportboltok labdatartója inspirált, akárcsak engem (itt olvasható).

Az abszolút kedvencem: ha már tele van velük a lakás, legalább hasznosítsák magukat ülőalkalmatosságként. :))

(A képek forrása a fotókra kattintva elérhető.)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Játéközön

Adott egy házaspár, két gyerkőc, három szoba, és sok-sok játék. Nagyon-nagyon sok!
Az egész valamikor a "csak az ásó, kapa, nagyharang válassza szét" elhangzása után 3 évvel kezdődött. Pontosabban Nagyobbik Picinykénk világra jövetelével. Először a sárga csibés csörgő tűnt fel, majd a répa formájú követte, aztán malacka, lapos kutya, rozsdás szőrű kutya, hosszú kutya, párna kutya, Cicó, Cicóka, nadrágos macska, bajszos kandúr, sapkás egér asszonyság, mackó úr, Mr. Bean mackója mackó, baba, Másik baba (tényleg így hívja Kisebbik Picinykém :)), nyuszi, cirkuszi ló, tigris, Márkus, Bob mester, ....
És egy idő után belakták mindhárom szobát, némi helyet engedélyezve számunkra. Persze több darabtól próbáltunk megszabadulni: adomány, ajándék, szemét formájában. De helyettük jöttek újak: "adomány", ajándék, örökség formájában.
Némi vigaszt nyújtott számunkra egy szennyestartóból  játéktárolóvá avanzsált szerkezet. Hihetetlen mennyiséget  tud(ott) magába rejteni. Pontosabban elrejteni. Ami oda (főként az aljára) egyszer bekerült, azt soha többé nem láttuk (vagy csak kínkeservesen).
Végül jött egy isteni szikra! :) Először a sportbolt gumis labdatárolójának ötletét szerettem volna szennyestartónkra átültetni (tegnap kiderült számomra a Pinteresten szörfözve, hogy nem csak engem ihletett meg. Némi vigasz, hogy ilyen formában nem láttam). Aztán mikor anyukámnak felvázoltam a tervem, ő előállt a gumipók cikcakkban koncepcióval. A gumipókos rész kudarcba fulladt (iszonyú büdös), de a cikcakk megmaradt.
Na de most már lássuk azt a mindent elnyelő játéktárolót!

Íme, még szennyestartó kinézetűen. 

Imádom, hogy vannak hátul görgői, mert a helye egyébként a nappaliban van, de nagyobb ünnepeknél áthúzom a gyerkőcök szobájába. 

Kivettem az anyagbelsőt. Ezzel kaptam egy oldalán rácsos, elül-hátul fedetlen fa szerkezetet. 

Ja, és itt a bizonyíték, hogy mennyi minden elfér benne.

A képről lelóg egy részük. :))

Vettem a rövidáru boltokban (össz. kettő városkánkban) 3-4 mm-es gumizsinórokat különböző színekben.

Összességében 10-12 méter hosszút. 

Először úgy volt, hogy kifúrom az oldalát, de aztán a rácsok megkönnyítették dolgomat. 

Azokon fűztem át, majd csomóztam meg a gumikat. 

Előre kerültek a kékes árnyalatok,...

... hátra a sárgás-pirosas színek. 

Aztán visszakerültek a játékok. 

Szuperül működik: a gumik megfogják őket, de engedik, hogy bármit kivegyek akár alulról is. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!