Táblára fel: 1 projekt 2 infó

Elérkeztünk a táblás projekt második fordulójához (az első rész itt olvasható), melybe kettő információt is sikerült belesűrítenem: megspékeltem a barkácsolást egy öko tisztítással. Ugyanis nem volt más megoldás. Mert ki ne ismerné az Ikea kincsesbányáját, melynek a Fynd keresztnevet adták? Ha rajtam múlna, rögtön a bejárathoz tenném, mert egész ikeás körutazásunk során azon szoktam izgulni, hogy közben miket happolnak el előlem a "zárórészlegen". Kivéve, amikor én mutatok fügét a másik vásárlónak. :)

Szóval legutóbb vettünk kettő darab Spontan mágnestáblát 590 Ft-ért, melyek anyaggal voltak ékesítve. Gondoltam, tiszta haszon, még a textilt is tudom majd valamire hasznosítani. Aztán jött a feketeleves. Vagy legalábbis szürke. Mert az anyag nem csak a széleken volt rögzítve ragasztóval, hanem az egész objektumon. Ragacs eltávolításra felkészülni!

Először lerántottam a posztót, majd...

... előkaptam a hajszárítót, és elkezdtem vele melegíteni a ragasztócsíkot. Más szó nem jutott eszembe, de ez inkább sáv mint csík. :) Ahol felmelegedett, ott téptem. A matricát is hasonló módszerrel távolítottuk el korábban a barátnőméknél. (itt olvasható).

Ha pedig ezek után azt gondoljuk, hogy kész, akkor sajnálattal jelentem, hogy NEM!

Ugyanis maradt a ragacs. Ezt olaj és szódabikarbóna keverékével dörzsöltem le. Ha nincs az utóbbi, akkor sóval is jól működik (kényesebb felületen nem árt kisebb területen előbb kipróbálni).

Végül az olajat alkohollal letöröltem (lehet, hogy az ecet is leszedte volna).

Aztán lefestettem mindkét táblát táblafestékkel. 

Ő egymás alá felfúrta a kettőt, aztán lehet rá pakolni...

Vannak itt kérem régi fémdobozok, melyeknek a hátuljára mágnest ragasztottam (2-3 darabot a terheléstől függően), és vannak Grundtal konténerek. 

A konténerekbe gyurma és zsírkréta került, a többi tárolóba pedig főként ceruzák. 

A gyerkőcök alkotásai szintén helyet kaptak. 

A gyurmás kellékek tárolására pedig egy BEKVÄM fűszertartó polc lett kialakítva (előtte tölgy színnel pácoltam).

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Ui.: Orsolykám, igazán nem szeretném az idegeidet húzni, de még mindig lesz folytatás. :)

Táblára fel!

Táblafesték iránti vonzalmam nem tudom, hogy egészen pontosan mikortól eredeztethető. Arra határozottan emlékszem, hogy gimnáziumban még semminemű vonzalmat nem tápláltam eme termék iránt. Sőt, kimondott ellenszenvet ébresztet bennem, mely általában fizika órákon tetőzött. Olyankor a közelében kivert a víz és lábam reszketett. (Nem a szerelemtől!)
Aztán ez az érzés évekkel később átcsapott a másik végletbe. Igen, ma már bizton állíthatom: szeretem! És imádom, csipázom, csípem, odavagyok érte! Először a konyhánkba engedtem be, majd a bejárati ajtónkat mutattam meg neki (no nem azért, hogy kitessékeljem), aztán a kamránkba hívtam be csemegézni. Ma pedig már ott tartunk, hogy óriási szerepet kap csemetéim életében is.

Ez a projekt több fordulós folyamat lesz. Lássuk az első kört!

Íme Picinykéim szobájának egy darabja, melyet pár nappal ezelőtt még egy polc ékesített.

Leszereltem, majd a lyukakat glettel betömködtem.

Utána következett a festés. Kimértem a területet, majd nekiestem ecsettel és táblafestékkel.

Két rétegben kell felkenni, hogy jól fedjen. 

Természetesen a keretről sem feledkezhetünk meg. :)

Nálunk 2 m * 1,6 m keret született, melyet 24 mm*48 mm-es tetőlécekből szabtunk (igazából csak a kisebb oldalt kellett vágni, mert a hosszabb adott volt). Ezek olcsó lécek, épp ezért vannak, amelyek nem tökéletesek. Tehát nem árt egy kicsit időzni a boltban a válogatásukkal. De megéri! (300 Ft körül van egy szál)

Tölgy színű páccal festettem le őket, majd Ő kifúrta a csavaroknak a helyét.

Utána már csak a falra kellett őket rögzíteni. 

Tádám!

És ez még nem a vége. Hamarosan folytatás következik! :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Táblafesték a gyerekszobában

Psszt! Valamin dolgozom. Annyit azért elárulok, hogy fekete, és a Picinykéim szobájában kap majd szerepet. Még nincs kész. De addig egy kis segítség a megfejtéshez. :)

Már korábban mutattam több lehetőséget (itt megtekinthetőek), hogy miként lehet a táblafestéket otthonunkban alkalmazni. Mert én a szerelmese vagyok. :)
Most pedig következzék a gyerkőcök szobája:


Véleményem szerint egy egész szobát bemázolni vele kissé nyomasztó. De ha csak egyetlen falat, az jöhet:

forrás

forrás

forrás

forrás

Akinek még úgy is sok a fekete, az öntse játékos formába:

forrás

forrás

Vagy ne a falra koncentráljon, hanem a bútorokra:

forrás

forrás

forrás

forrás

Persze a táblafesték táblán is jól mutat. :)

forrás

forrás

És hihetetlenül jó hátteret tud biztosítani a dekoráció számára:

forrás

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Ui.: Most megyek dolgozni, hogy a héten Picinykéim szobájából is tudjak mutatni egy darabot. :)

Bőrönd Ödön és a címke

Én vagyok Bőrönd Ödön a négyzeten. Sőt, ha számításba vesszük, hogy bőrönd mániám oly mértékűre duzzadt, hogy mellette eltörpül nem Bőrönd vezetéknevem és nem Ödön keresztnevem, akkor még azt is meg merem kockáztatni, hogy én vagyok Bőrön Ödön a köbön. Mert én nem egy, hanem sok bőrönd tetején ülök. Mondjuk speciel fekete pont nincs. (Tévedtem, van az is!) De van a barnának ezer árnyalata, fehér, rozsdavörös, zöld és lila. Néha helikopter is szokott körözni felettem. És a tearózsák virágba borulását is szoktam várni az aszfaltkövön, de eddig csak gyomot sikerült egy-egy réshez szuggerálnom. A 4-es buszt nem ismerem.
De mint már mondám, van egy rakat bőröndöm....
Ezek egy része most átkerült Picinykéim szobájába. Mert ők villámgyorsan kinőnek minden ruhaneműt, melyet aztán kell valahol tárolni. Az sem árt, ha tudjuk, hogy végül mi került abba a bizonyos kofferbe. Szóval Bőrönd Ödöntől eljutottunk a címkékig (a korábban gyártottakról itt  és itt olvasható összefoglaló). És ha már gyerekszoba, akkor az ott kallódó puzzle darabkák tökéletesen megfeleltek erre a célra (korábban a montessori játékból ágyláb lett):

A felső réteget egy rántással lekaptam, majd az egyik felét lefestettem narancssárga akrilfestékkel, a másikat pedig fekete táblafestékkel (ezt két rétegben kentem).

Száradás után kifúrtam a legvékonyabb fúrószállal, majd a spárgát átfűzve rajta...

... felakasztottam a bőröndre. 

/Magyarázat: Bár nagyon szeretem a Kalákát, ha már a Quimby is feldolgozta Tamkó Sirató Károly versét...:)/

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Egy szarvas három arca

Egyszer egy arctalan szarvas agancsa cikkcakkot húzott az ablakra.

E minta abban a pillanatban visszatükröződött az arcra.

Máskor az arctalan szarvas egy rombuszt ugrott volna. Vétett.

Így lett a képet négyzet.

Végül az arctalan szarvasnak lett egy gazdája,

ki a csíkokat imádta.

Ennyi!

Nézzétek a szarvas képit...

...Csak egy pillanatra.

Mert az arctalan szarvas arca szarvas formájú azóta.

Ezek után pedig bocsánatot kérnék minden verskedvelő emberkétől! Ez csak egy néhol rímelő farigcsa, melyet a gyerkőcök szórakoztatására találtam ki. Ráadásul a szarvasnak végül négy arca lett. Ennyit erről. :)

Rendhagyó módon utóbb mutatom be az arctalan szarvas elkészítési módját, melyet az Alisa által alkotott trófea inspirált (itt is mutattam már korábban):

Volt egy maradék vágódeszkám (a többi részét ennél a projektnél használtam el). 

Valamint Picinykéim segítségével gyűjtöttem szarvnak beillő ágakat.

A vágódeszka tetejére lyukakat fúrtam. Mindig kisebb fúrószállal kell kezdeni, és úgy haladni a vastagabb felé. 

Az ágakat beáztattam mint egy kiló újkrumplit, aztán oly módon meg is hámoztam (csak az egyiket sikerült, a másikhoz nagyon ragaszkodott a kérge. :))

Utána pedig kihegyeztem a végüket. 

Először festeni szerettem volna a csíkokat, mint ahogy az inspirációs képen is látható.

De a festék a legszebb szóra sem akart engedelmeskedni a fedést tekintve.

Aztán eszembe jutottak nagymamám csodás hímzőcérnái.

Szóval ezekkel betekertem, majd a végeket megcsomóztam, és végül rövidebbre vágva hozzáragasztottam az ághoz. 

A vágódeszkát táblafestékkel festettem le.

Az ágakat beleillesztettem a lyukakba, és voilá....

A többit már láttátok. :)

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!