Plüssfigurák tárolása

Vannak azok az édes, drága, ölelgetnivaló (jó esetben kisebb, rossz esetben nagyobb) plüssfigurák, akik egy idő után átveszik az uralmat otthonunk felett:
Az első időkben még ők vannak az ágyunk szélén, azt követően mi kerülünk oda.
Az elején még mi bújunk hozzájuk, aztán már ők dörgölőznek hozzánk.
Kezdetekben még cukin néznek minket, pár hónappal később pedig úgy érezzük, hogy folyamatosan követnek bennünket a tekintetükkel.
Eleinte mi ülünk a kanapén, és ők a földön, idővel ők a kanapén, mi a földön.
A legváratlanabb helyeken is képesek felbukkanni (pl. WC-ülőke).
Szeretnek csoportokba tömörülni, klubokat alakítani.
Vannak, akik vendégként érkeznek, végül örökre nálunk maradnak.
Van, hogy egyszerre a lakás két különböző pontján is képes ugyanazon egyed felbukkanni.
És eleinte csak egy pár van belőlük, míg később....
Szóval, mit is kezdjünk velük?

Készíthetünk számukra emeletes hintát, hogy ne unatkozzanak (a képre kattintva az elkészítése is megtekinthető).

Vagy befoghatjuk őket némi testedzésre: "Slankabb plüss, több hely!" szlogennel.

Ez az egyik kedvencem (már az egyik előszobai inspirációs bejegyzésnél  is megmutattam):

a legegyszerűbb megoldás, ha eltesszük őket láb alól. :)

Vagy gumival odapasszintjuk őket a falhoz. Még dekorációs célból sem utolsó. :)

Görgővel felszerelt ládákban is elrejthetjük őket. 

Amíg nincsenek sokan, egy fali kosárral is kísérletezhetünk. 

Ezekben az újrahasznosított autógumikban most per pillanat nem plüssfigurák vannak, hanem ásók. 

Nem tudom, hogy a kettő között van-e kapcsolat?

Nekem mindenesetre gyanús a dolog. 

Itt pedig az a játéktároló, amit szintén a sportboltok labdatartója inspirált, akárcsak engem (itt olvasható).

Az abszolút kedvencem: ha már tele van velük a lakás, legalább hasznosítsák magukat ülőalkalmatosságként. :))

(A képek forrása a fotókra kattintva elérhető.)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Játéközön

Adott egy házaspár, két gyerkőc, három szoba, és sok-sok játék. Nagyon-nagyon sok!
Az egész valamikor a "csak az ásó, kapa, nagyharang válassza szét" elhangzása után 3 évvel kezdődött. Pontosabban Nagyobbik Picinykénk világra jövetelével. Először a sárga csibés csörgő tűnt fel, majd a répa formájú követte, aztán malacka, lapos kutya, rozsdás szőrű kutya, hosszú kutya, párna kutya, Cicó, Cicóka, nadrágos macska, bajszos kandúr, sapkás egér asszonyság, mackó úr, Mr. Bean mackója mackó, baba, Másik baba (tényleg így hívja Kisebbik Picinykém :)), nyuszi, cirkuszi ló, tigris, Márkus, Bob mester, ....
És egy idő után belakták mindhárom szobát, némi helyet engedélyezve számunkra. Persze több darabtól próbáltunk megszabadulni: adomány, ajándék, szemét formájában. De helyettük jöttek újak: "adomány", ajándék, örökség formájában.
Némi vigaszt nyújtott számunkra egy szennyestartóból  játéktárolóvá avanzsált szerkezet. Hihetetlen mennyiséget  tud(ott) magába rejteni. Pontosabban elrejteni. Ami oda (főként az aljára) egyszer bekerült, azt soha többé nem láttuk (vagy csak kínkeservesen).
Végül jött egy isteni szikra! :) Először a sportbolt gumis labdatárolójának ötletét szerettem volna szennyestartónkra átültetni (tegnap kiderült számomra a Pinteresten szörfözve, hogy nem csak engem ihletett meg. Némi vigasz, hogy ilyen formában nem láttam). Aztán mikor anyukámnak felvázoltam a tervem, ő előállt a gumipók cikcakkban koncepcióval. A gumipókos rész kudarcba fulladt (iszonyú büdös), de a cikcakk megmaradt.
Na de most már lássuk azt a mindent elnyelő játéktárolót!

Íme, még szennyestartó kinézetűen. 

Imádom, hogy vannak hátul görgői, mert a helye egyébként a nappaliban van, de nagyobb ünnepeknél áthúzom a gyerkőcök szobájába. 

Kivettem az anyagbelsőt. Ezzel kaptam egy oldalán rácsos, elül-hátul fedetlen fa szerkezetet. 

Ja, és itt a bizonyíték, hogy mennyi minden elfér benne.

A képről lelóg egy részük. :))

Vettem a rövidáru boltokban (össz. kettő városkánkban) 3-4 mm-es gumizsinórokat különböző színekben.

Összességében 10-12 méter hosszút. 

Először úgy volt, hogy kifúrom az oldalát, de aztán a rácsok megkönnyítették dolgomat. 

Azokon fűztem át, majd csomóztam meg a gumikat. 

Előre kerültek a kékes árnyalatok,...

... hátra a sárgás-pirosas színek. 

Aztán visszakerültek a játékok. 

Szuperül működik: a gumik megfogják őket, de engedik, hogy bármit kivegyek akár alulról is. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

A másik oldal

Minden éremnek két oldala van. Egy képnek miért ne lehetne? És ha már van, akkor lehetne mondjuk napos oldala....

... vagy legalább tavaszt idézően pillangós. :)

Adott egy deszkákból összeállított alappal rendelkező kép.
Az elkészítése itt olvasható.   

Íme a kép hátulja. Nem túl szép látvány. Még az összekötő deszkák sem egyforma hosszúak, és nem is párhuzamosak. 

Táblafestékkel mázoltam be. Mert az jó alap bármilyen dekorációhoz. Mert viszonylag jól eltüntette az összekötő lécek látványát. Mert szeretem a táblafestéket.... ;)

Hogy ne legyen annyira rikítóan fekete, ezért egy krétát végighempergettem rajta...

... aztán elmaszatoltam. 

Majd felírtam rá Széles Kinga: Mámorban című versének első versszakát. 

Végül jöttek a "maradék" pillangók (előző projekt itt olvasható), melyeket újfent gyurmaragasztóval rögzítettem.

Most már csak a tavasznak kellene jönnie. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Ha az összekötő lécek szépen lettek volna elhelyezve hátul, akkor valószínűleg antik pácot választottam volna. Bár ez a táblafesték tényleg jó alap bármilyen dekorációhoz. Télen tábortüzet rajzolok rá. :))

Ui.2.: Valami kevésbé gyermeteg kézírással is jobban mutatna. :) 

Születésnap

Ha lennék annyira elvetemült, hogy a blogomnak tortát süssek, akkor az túrós lenne (mert vagyok annyira elvetemült, hogy a saját kedvencemet készíteném :).
Ha lennék annyira elvetemült, akkor a közepére egy szál gyertyát is állítanék (és vagyok annyira elvetemült, hogy én fújnám el, sőt, még kívánnék is).
Ha lennék annyira elvetemült, hogy felköszöntsem, akkor még a Halász Judit-féle Boldog születésnapot is elénekelném (és vagyok annyira elvetemült, hogy mindezt opera stílusban tenném)!
Ha lennék annyira elvetemült, hogy megemlékezzek arról a napról, amikor a blog napvilágot látott egy évvel ezelőtt, akkor még egy ajándékkal is meglepném. De vagyok annyira elvetemült, hogy végül az Olvasóknak adnám oda. Igen, Nektek, mert nélkületek nem menne. Köszönöm, hogy velem tartotok, hogy bátorítotok!

Az ajándékom pedig egy oldal Nektek. Ahol Ti, illetve az általatok készített tárgyak szerepelnek. Minden, ami a tárolással, rendszerezéssel kapcsolatos.

Amikor az Olvasók inspirálnak

Ui: Most pedig megyek tortát sütni. Mert vagyok annyira elvetemült. :))

Tavaszt ide nekem, de gyorsan!

Alapvetően nincs bajom a téllel. Sőt, szeretem. Főként ha a szánkózás, hóban hempergőzés, angyalka varázslás és hóember készítés tevékenységeket vonzza magával. És ha egyéb esetben nem kell kimozdulnom otthonról. De kell!
Úgyhogy most már nagyon vágyom arra, hogy "G dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát, láss ezer csodát."

Ezért ha kabócákat nem is, de pillangókat sikerült a hajlékunkba varázsolnom. Ollóval és papírral.

Kivágtam nagyon sok pillangót színes papírból. 

Ha nincs kéznél, akkor kidobásra ítélt színes magazinokból is jól mutat.

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ már a Facebook-on is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közérdekű közlemény következik! Kucorgó haladva a korral, a Facebook-on is felütötte fejét. Ez azért is számít nagy teljesítménynek, mert egyébként a netes analfabéták csoportját vagyok hivatott erősíteni. Megsúgom, dolgozom az ügyön. A mai napig csodálkozom, hogy lassan egy éve miként sikerült útjára bocsátanom ezt a blogot. De sikerült. Pár hete elértem abba a fejlődési szakaszba, hogy már ikont is képes vagyok kirakni az oldalsávba. Diadal! Most pedig a Facebook. Igaz, kétszer futottam neki. Sőt, az is az igazsághoz tartozik, hogy Laura segítsége nélkül most valószínűleg egy gumiszobában pókokat számolnék, de... Győzelem!

Mindenkit várok szeretettel a naponta frissülő Facebook oldalamon is!

Ui.: Megnyugtatásul közlöm, hogy viszonylag hamar tanulok! :)

Öko kárpittisztítók tesztje

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol." /Cserna-Szabó András/

Múlt héten én is találkoztam vele: fütyülő szellő, csiklandós nyakszirt, ütemesebb szívverés, madárcsicsergés, ablakon beáramló fénysugár.... És akkor a szemem rátévedt az eddig téli hónapok jótékony homályában megbúvó szutykos fotelunkra:

Három vágódeszka = három fogas III.

Vállfa lógott egy falon, egy szép magas falon. Egyszer jobbra dőlt, máskor pedig balra. Szemlátomást valami zavarta. Egy percig sem tudott egy helyben maradni.
Hogy kicsoda Vállfa? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Hol egy törölközőtartóra hasonlít, hol egy mérlegre, hol egy hipnózist elősegítő készülékre.....  Most leginkább mindháromra. Egy hipnózist elősegítő törölközőtartó mérlegre. És a jövőben? Azt még senki sem tudja. Még ő sem.
(Amennyiben a fenti szöveg hasonlóságot mutat Csukás István Pom Pom című remekművével, akkor az nem a véletlen műve. Nagyobbik Picinykémmel folyamatosan azt olvassuk. Nem tudom, hogy ki élvezi jobban. Ő szerint egyértelmű, hogy ki. :))

Vállfa itt épp balra dől.

Vegyünk tőle érzékeny búcsút, mert beúsznak a képbe a halacskák. :)

Három vágódeszka = három fogas II.

Családunk női tagjainak (anyukám, húgom és én) testhője 35,3-35,7 °C között mozog. Eddig csak mosolyogtam azon, amikor hugicám a 37,2 °C-nál már az Intenzívet emlegette, és bizonygatta, hogy ez a normál testhőmérséklettel rendelkező emberi egyedeknél 38,2 °C-nak felelne meg. Eddig. Mert aztán jött A nyavalya. Az igazat megvallva nehezen tűröm. Nem vagyok egy beteges fajta, az utóbbi 10 évben csak egyszer kerestem fel a háziorvosunkat, hogy megmutassak neki egy rejtélyes módon viselkedő anyajegyet. És ezek után kedden este 37,2 °C mutatott a hőmérő. Tünetek: derékfájás, ízületi fájdalmak. 37,8 °C-nál még megjelent ezek mellé a hajhagymafájdalom (hipotézisem szerint ott akart távozni a lázgőz :)) és a hidegrázás. Azt hiszem, a húgomnak igaza van: hívom az Intenzívet. :)

Szóval a fogasokat még nem sikerült felfúrnom, de szerencsére a kettes változatot még A nyavalya betörése előtt elkészítettem. (a képeket kivéve a szöveg egyezni fog az előző bejegyzésemmel, mert tényleg nem vagyok jól.)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme a második variáció:

Míg az első esetben (leírása itt olvasható) a fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán, addig a második halacskánál a körívek tetejét összekötő vonal adta a díszítést. 

Három vágódeszka = három fogas I.

Szóval az úgy volt... - kezdené Pom-pom az aktuális történetét, de ekkor Gombóc Artúr egy darabka csokoládéval kínálja meg, és ezt a ritka alkalmat nem szeretné elszalasztani.
Ezért színre lépek én: Szóval az úgy volt, hogy egy szép napon a törölközőtartó vállfa Hipnózis Elősegítő Készülékké változott (előzmény itt olvasható), ezért a gazdája irdatlan dühbe gurult, és "Betelt a pohár!" felkiáltással a kamrába hajította (ebből is kiderül, hogy nem egy pszichológussal van dolgunk), majd új törölközőtartó alkalmatosság után nézett. Keresett, kutatott, és amikor a szerencse is mellé szegődött, talált négy darab hal kinézetű vágódeszkát (7,5 éve nászajándékba kapta, azóta őrizgette) és három darab ecseri piacon vásárolt akasztót. Ekkor a fejéhez csapott. Összeállt a kép!

Egy halacska ki lett iktatva. De annak is már tudom a leendő helyét. :)

A színt és a mintát is az akasztó adta. Íme az első variáció:

A fogas lapját körberajzolva mintát alakítottam ki az ikeás vágódeszkán.  

Majd az első sort lefestettem két rétegben fehér színnel.

A második sort szürke színnel.

Végül jött a fekete. 

És ezekre a friss, élénk színekre került volna az a kopott akasztó.

Valahogy ütötte egymást a kettő.

Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit "szőrös" volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. :)
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).

Tehát az első akasztó elkészült. 

Hogy miért pont egy szervírozótálon fényképeztem? Annak csak pihent agyam a megmondhatója. :) 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Hamarosan jelentkezem a másik két fogassal. ;)

Vállfák más szerepkörben II.

Bedobom a törölközőt! Mármint azzal a vállfával kapcsolatban, amiből a gyerkőcök törölközőtartója készült (itt olvasható). Ugyanis a mérleg-effektus egy pár hónapja visszatért. A szárítkozásra használt anyagok szó szerint kitépték az akasztók rögzítésére alkalmazott kampókat a falból, majd balra vették az irányt. Aztán jobbra. Jobbra-balra. Balra-jobbra. Persze mielőtt hipnotikus állapotba kerülnék, lecserélhetném egy komolyabb szerkezetre, de nem és nem és nem! Leváltom a vállfát! Az utódo(ka)t már kijelöltem, érkezésük a héten várható (jelenleg szerkesztés alatt).
Addig pedig lássunk egy pár ötletet arra, hogy mit is kezdhetnék a későbbiekben a vállfával (egy korábbi válogatás itt olvasható.) 

forrás

Oké, ez egy csíptetős vállfa, és még csak nem is hasonlít a miénkre. De azért egy remek ötlet arra, hogy a kis munkafelületen legalább a recept ne fogalja a helyet. 

forrás

Ha esetleg a recept olvasásához fényforrásra is szükségünk lenne, akkor azt is kreálhatunk vállfákból. Aztán álcázhatjuk karácsonyi dísznek....

forrás

... vagy lámpabúrának. 

forrás

És persze maradhat a megszokott ruhatárolós funkciójánál is, csak épp más formátumot öltve:

forrás

kesztyű- ...

forrás

....kendő-...

forrás

... vagy nyakkendőtartóként. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Hamarosan jelentkezem az utódokkal! :))

Az a fránya matrica

Picinykéim szintén az alkotás megszállottjai (mégiscsak van némi közük hozzám:).) Csak úgy, környezettudatosan: plüssfigurából redőnykitámasztó, ceruzából falidísz, újságokból konfetti, matricából bútordekoráció. Az utóbbihoz elegendő volt számukra fél kiló burgonya pucolási ideje. Majd "Tádám!" felkiáltásukra víztől csöpögő kézzel belibbentem a nappaliba, és elém tárult a következő látvány:

Hölgyeim és uraim, micsoda precizitás, sehol sem maradt ki egy mm2-es darab sem!

Fő szponzorunk a Mami!

Még egy kép arról, ahogy szépen körbeépítették a fiókgombot. És esküszöm, hogy még tetszett is. Csak egy gond volt vele: az öt fiókot összemosták. 

Szóval a matricáktól meg kellett válnunk. Ebben az esetben könnyű dolgunk volt, viszonylag hamar lejöttek. Barátnőm kisfia azonban más forrásból szerzi be a képes "vignettákat".  Olyan bitang erős ragasztóval voltak ellátva, hogy első benyomásra az a gondolatunk támadt, hogy csak bútorlappal együtt tudunk tőlük megszabadulni. Aztán találtunk egy egyszerűbb és környezettudatosabb megoldást.

Íme a matricákkal tarkított szekrény, mely már olajtól csillog (korábban ezzel próbálta barátnőm leszedni, de ebben az esetben nem működött).

Most viszont következzék a tökéletes módszer:

Bekentük sertészsírral (bármilyen zsír megteszi, akár kakaóvaj, vazelin, stb.) majd vártunk 10 percet.

Utána előkaptuk a hajszárítót, majd lekaptuk a matricákat (köröm használata is szükséges hozzá:))

(A hajszárító fontos! Próbáltuk anélkül is, nem sok sikerrel.) 

A zsírt lemostuk mosogatószeres forróvízzel, és ezt az eredményt kaptuk. 

Tádááám!!

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!