Bőrönd Ödön és a címke

Én vagyok Bőrönd Ödön a négyzeten. Sőt, ha számításba vesszük, hogy bőrönd mániám oly mértékűre duzzadt, hogy mellette eltörpül nem Bőrönd vezetéknevem és nem Ödön keresztnevem, akkor még azt is meg merem kockáztatni, hogy én vagyok Bőrön Ödön a köbön. Mert én nem egy, hanem sok bőrönd tetején ülök. Mondjuk speciel fekete pont nincs. (Tévedtem, van az is!) De van a barnának ezer árnyalata, fehér, rozsdavörös, zöld és lila. Néha helikopter is szokott körözni felettem. És a tearózsák virágba borulását is szoktam várni az aszfaltkövön, de eddig csak gyomot sikerült egy-egy réshez szuggerálnom. A 4-es buszt nem ismerem.
De mint már mondám, van egy rakat bőröndöm....
Ezek egy része most átkerült Picinykéim szobájába. Mert ők villámgyorsan kinőnek minden ruhaneműt, melyet aztán kell valahol tárolni. Az sem árt, ha tudjuk, hogy végül mi került abba a bizonyos kofferbe. Szóval Bőrönd Ödöntől eljutottunk a címkékig (a korábban gyártottakról itt  és itt olvasható összefoglaló). És ha már gyerekszoba, akkor az ott kallódó puzzle darabkák tökéletesen megfeleltek erre a célra (korábban a montessori játékból ágyláb lett):

A felső réteget egy rántással lekaptam, majd az egyik felét lefestettem narancssárga akrilfestékkel, a másikat pedig fekete táblafestékkel (ezt két rétegben kentem).

Száradás után kifúrtam a legvékonyabb fúrószállal, majd a spárgát átfűzve rajta...

... felakasztottam a bőröndre. 

/Magyarázat: Bár nagyon szeretem a Kalákát, ha már a Quimby is feldolgozta Tamkó Sirató Károly versét...:)/

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!