Nem vagyok egy sminkmester. Na jó, az igazat megvallva, abszolút nem tudok sminkelni, de a 30. születésnapom óta próbálok ellene tenni. Főként az motivált, hogy akkoriban láttam egy statisztikát is ezzel a témával kapcsolatban: a megkérdezettek 40%-a azt vallotta, hogy az a nő, aki nem sminkeli magát olyan, mintha nem viselne ruhát. Ezek szerint én Éva-kosztümben csücsülök a homokozó szélén, megyek bevásárolni, köszönök a szomszédoknak, sőt - most kapaszkodjon meg mindenki - előfordul, hogy még színházba is úgy megyek. Hát, én már csak ilyen feslett nőszemély vagyok! De mindenki megnyugtatására közlöm, hogy próbálok erkölcsös hölggyé átlényegülni. Szóval amikor elérkeztem a 3. X-hez, akkor beruháztam több ecset-féleségbe és egy pirosítóba. Míg az előbbiekből még mindig jópár rejtély számomra, hogy fejem melyik részére kell használnom, addig büszkén jelenthetem, hogy az arcpirosító fogy! Ugyanis némely rózsaszín gyöngyöcske úgy gondolta, hogy inkább beleveti magát a csatornahálózat izgalmas világába (a tükör a mosdónk felett van), míg kivárja, hogy a járomcsontomra kerüljön (5 éve vettem, és még csak az 1/3-a fogyott el). Legtovább talán a szempillaspirál használatát győztem. Volt, hogy egyhuzamban 5 napig is használtam, aztán ment az is porfogónak.
Pedig én tényleg próbálkozom, hogy nőcis nő váljék belőlem. Minden alkalmat megragadok, hogy fejlesszem ezen a téren ismereteimet: ha a nagyobb drogériákban sminktanácsadás van, akkor én az elsők között jelentkezem. Egyik ilyen alkalommal "gyönyörű" brazil női fejet varázsoltak nekem. Ez főként azért érdekes, mert bőröm egyébként az olyan nagyon halovány kategóriába tartozik, hogy Hófehérke mellettem állva inkább Szaffi szerepére pályázhatna mint a sajátjára. Van egy hipotézisem is erről: a naptej használata teljesen fölösleges számomra, mert én magam vagyok a megtestesült fizikai fényvédő: a bőröm annyira fehér, hogy a napsugarak visszatükröződnek róla. Se barnulás, se égés!
De visszatérve az ingyen sminkhez: miután fejemnek napbarnította hatást kölcsönöztek, szememet pedig tengerkék szempillaspirállal emelték ki, én belevetettem magam az utca forgatagába. Büszkén, felszegett állal, teli önbizalommal. Nem mentem, hanem vonultam! A madarak csiripeltek, én mosolyogtam, az emberek visszamosolyogtak, Valaki nem is mosolygott, hanem szinte nevetett. Csak otthon vettem észre az egész alakos tükör előtt, hogy nemhogy a dekoltázsomra, de még a nyakamra sem jutott a napcsókolta hatásból.
De próbálkozom....
Addig is, lássuk olyan hölgyek sminkszereit, akik képesek nap mint nap felöltözni!
 |
| forrás |
 |
| forrás |
 |
| forrás |
 |
| forrás |
Én dettó-dettó-dettó!!! Csak a bőröm színe más, és még sose hagytam magam kisminkelni. Tele vagyok cuccokkal, az esküvő előtt egy csomó sminkpróbát tartottam. De a hétköznapokban képtelen vagyok erre. A szempillaspirált elkenem, a rúzsokat lenyalom, a porok lehullanak... Mindenem van, mindent tudok használni. Csak nincs... nem is tudom mim hozzá.
VálaszTörlésTudtam, hogy ebben a témában is partnerem leszel :))
Törlés:-))) Utálom az alapozót, ami inkább csak hangsúlyozza a ráncokat. A többiről nem is beszélve! Amit szeretek, az a spirál és a rúzs, kb. havonta, kéthavonta használom is:-P Ráadásul postásnéni vagyok, nem kockáztathatom, hogy egy váratlan eső hatására rémálmokat okozzak a körzet gyerekeinek:-)
VálaszTörlés:) Én meg szemtörölgető-mániás vagyok, úgyhogy a spirál csak kényszerzubbony használata közben nem mosódna el rajtam. Alapozót pedig még soha nem vásároltam.
Törlés