Feldobom a tányért...

Ééés, megfogom a tányért, megmosom a tányért, feldobom a tányért, elkapom a tányért, csurgatom a tányért, megtörlöm a tányért, éééés kész van a tányér....  

Éééés felrakom a falra. :) 
Azt már mutattam, hogy milyen egyszerű trükkel lehet egy szimpla tányérból falitányért varázsolni (itt olvasható). Most pedig következzék, hogy miként lehet úgy felrakni a falra, hogy a sok szög láttán ne a Dunának menést fontolgassuk. 

Ezt a nagyoktól láttam:

Levágtam egy akkora darabot a csomagolópapírból, amekkora területen szerettem volna a tányérokat elrendezni. 

Miután megszületett a döntés, hogy melyik dísz, hová kerül, bejelöltem ceruzával a papíron. 

Utána maszkolószalaggal felragasztottam a falra, majd egy szöggel bejelöltem mindegyik tányérnál, hogy hová kell a lyukakat fúrni. 

A papír eltávolítása után Ő kifúrta a lyukakat, majd behelyezte a csavarokat.

Végül felkerültek a tányérok. Pontosabban van egy kakukktojásos lepke, mely eredetileg egy szimpla dekorációs elem volt, de miután az egyik felébe képtartót csavartunk, falidísz lett belőle. 

Egyébként mintha az étkezőnkbe tervezték volna, nem? ;)

Ez a fal a mezsgye a konyha és az étkező között. 

Mindössze 46 cm széles, ezért csak kistányérok kerültek rá. 

Én szeretem, amikor a modern darabok keverednek a régiekkel. 

Itt aztán tényleg van minden: a soproni emlék tányértól kezdve a korondin át az ikeásig. :)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!