Képkicsinyítés vs. képalkotás

Múlt pénteken az Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál bejegyzésemhez szerettem volna a képeket feltölteni, amikor megjelent a következő felirat (most zanzásítom): Az Ön tárhelye betelt, de X dollárért bővítheti. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek (ez valószínűleg egy őrült kacaj lett volna). Kiscsetresz azt tanácsolta, hogy kicsinyítsem le a képeimet, Aminál pedig találtam egy bejegyzést, hogy fiktív társszerzővel áthidalható a dolog, de akkor két névvel futna tovább a blog (bár ez is kivédhető). Szóval az előbbi ötlet győzött.

Potom 8-10 órás melóval a tárhelyem töltöttségét 100%-ról 6%-ra csökkentettem. De micsoda "felüdülés" volt ez a munka! Mert hát ki az, aki ne élvezné a képek kicsinyítését? (Én!) Ki az, aki szívesebben csiszolna deszkát 352 darab fotó törlése, majd feltöltése helyett? (Én!) Ki az, aki inkább kalapál, mint 8 órát ül a gép előtt? (Én, én, én!!!)
És miután túléltem ezt a tortúrát, mi történt? Az egyik kedvenc blogger pajtimnak, Laurának szintén betelt a tárja, és ő ezt a problémát cirka tized annyi idő alatt megoldotta mint én (készített is róla egy nagyszerű posztot, ami itt olvasható). Választhattam: vagy szerzek egy kardot, amibe beledőlök, vagy alkotok. A családomra való tekintettel az utóbbit választottam. A vicc az egészben, hogy a projekt is annyi időt vett igénybe mint a tárhelyem szabad területének növelése :)

Most pedig kezdjük az elejéről! Van egy tucat deszkavégünk, melyek a polcok méretre vágása után maradtak. Mostantól mínusz kettő, ugyanis azokat újrahasznosítottam. A két polcot összeillesztettem, majd rájuk merőlegesen 3 db takarólécet ragasztottam fel. A biztonság kedvéért 6 db facsavarral is rögzítettem. Utána alapozó festékkel körben lefestettem.

Tehát az alapunk megvan, mi kell még a képhez?

Egy térkép és rengeteg rajzszög.
És kalapács. 

Utána az térképet felragasztottam a deszkára.

Majd jöhetett a a szöveg átmásolása. A nyomtatónkból kifogyott a festék, de én nagyon akartam haladni. Megoldottam! A monitorra ráhelyeztem egy papírt, és átmásoltam a betűket. Aztán azokat pedig az indigópapír segítségével a térképre.

Utána következett a kalapálás. Itt megjegyezném, hogyha nem dolgozott volna bennem a polcok újrahasznosítása ösztön, akkor vagy hungarocell vagy parafa lett volna az alap. Vagy csak egyszerűen nem rajzszögekkel hanem kalapácsszegekkel kellett volna dolgoznom? :))

Ez 100 db rajzszeg :))

Röpke 8 óra és 800 darab rajzszeg beverése után, enyhe ínhüvelygyulladással a jobb kezemben itt tartottam. És akkor megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy biztos szeretném én szegekkel körberakni a szegélyt? Úgy gondoltam, hogy az túl sok lenne. A rajzszegből sok, a kezemnek meg sokk.

Ezért leoperáltam a szegeket a széléről, majd a likakat fatapasszal eltüntettem.

Egy génmódosított szú megette a szegeket :))

És aztán elérkeztünk a happy end-hez:

Ezt a képet csak azért, hogy lássátok, ezentúl kevesebb fényforrásra lesz szükségünk,
mert világít mint Salamon töke (ezt Ő mondá)

No és akkor most felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy mi az a 4 FŐ? Eredetileg - miután étkezőnkben lett elhelyezve - Teríték 4 FŐre a jelentése. De anyukám összefüggésbe hozta a háttérben látható tengerrel, és a betűk alakja egy vitorlásra emlékezteti, úgyhogy akár lehet egy 4 FŐs tengeri utazás is. Ki mit lát benne? :)