Szemezgető: magyar alkotók portékái

Kék

A mai naptól egy új, havonta jelentkező rovatot szeretnék indítani a fenti címmel. Csak hogy egy kicsit én is hozzájárulhassak a magyar alkotók népszerűsítéséhez. Mert vannak közöttük jók. Nagyon jók.

Az április központi témája pedig a kék lesz. Hogy miért? Abból az egyszerű okból kifolyólag, mert ez a kedvenc színem. Nem tudom, hogy pontosan mikor alakult ki ez a vonzalom, de abban biztos vagyok, hogy gimnáziumi éveim alatt a függönyön keresztül a ruházatomig már mindenem eme színben pompázott. Persze az évek folyamán a szivárvány más árnyalatai is felütötték fejüket, de életemben a konstans szín a kék maradt.

"A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (...) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (...), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged." /Justina Chen Headley/

Ha már április, akkor illendően ezzel a képpel kezdek. Mert szerintem gyönyörű. Különösen tetszik a fa hatású alaptextúra.
Fa elől, fa hátul, és a csalóka napfény :) 

És azok a sárga virágok, melyek látványára már élőben is annyira vágyom!

 A képet Rudolf festette, és az alábbi linken részletesebben is megtekinthető.

Bevallom, órákat hezitáltam azon, hogy melyik Lamoppe párnát válasszam. Szívem szerint az összeset. Aztán végül csukott szemmel böktem. Ez volt az ujjam alatt! :)

Megsúgom, az illető nem csak a varráshoz ért, de - többek között - a lestrapált komódok felújításához is (a Sublóton ti is megszemlélhetitek, hogy nem csak a levegőbe beszélek)

Bárcsak évekkel ezelőtt rátaláltam volna Csodakonyha portékáira! Akkor valószínűleg ez a csodaszép csempe borítaná a konyhánk falának egy részét. Akkoriban annyira elkeseredtem - nem találtam még csak hasonlót sem -, hogy végül a csempe helyett teljesen másnál kötöttünk ki. 

Nem indulna szebben a napunk, ha reggelente az ajtón kilépve ezt olvasnánk? 

Már pusztán az elkészítésének leírása is olyan dallamos: agyagból nyújtottam, kék mázba mártottam....

No és a készítőjének neve: Tündérkert. 

Hát nem meseszerű az egész?

Kék árnyalatok szövevényének tengere. Ez a szőnyeg előhozta poétikus énemet. :)

Kedves Erika! A végén még költőt szősz belőlem.

Ez a leányzó lehetnék akár én is ifjúságom hajnalán, derekán és még a végén is: bekucorodva, álmodozva, sok könyvet olvasva. Akár róluk, az alkotókról is: Fanyuvasztóról és Fanyuvasztó néniről, és az ő mesés világukról.

Jaj Cicókám! Hiába nézel így rám, és bizonygatod, hogy nemcsak éjjel (mint ahogy a kép címe mondja), de nappal is édesen bámulnál rám a konyhánk faláról, akkor sem lehet. Nincs hely (meg tej). Pedig annyira tetszel nekem!

Ráadásul rajtad kívül Schalle kézműves boltjának még számtalan darabja rabul ejtett. 

Valószínűleg a puff láttán csak ennyit mondanának Picinykéim: Zsupsz! és Hupsz! és már vetődnének is rá. :)

Pindurdesign ért hozzá, hogy látványnak se legyen utolsó. 

Ha megkérdeznénk szúrópróbaszerűen pár embert az utcán, hogy mi a véleményük eme lényekről, akkor a válasz nagy valószínűség szerint a cuki szó lenne. Mert kétség sem férhet hozzá, ezek bizony cukik. Ahogy egymás mellett bandukolnak, vagy épp összebújnak...
Mert együtt mókásabb! :)

Ezek az aprólékosan kidolgozott elefántok pedig Jam keze munkáját dicsérik.

A kék részekre kattintva átirányítja az olvasót az alkotók Meska oldalára. Mindenki szemezgessen kedvére!

Ui.: Nagyobbik Picinykém véleményét is kikértem az adott tárgyakkal kapcsolatban. Válasza: "Tetszenek, mert kékek!". Nem tudom, hogy létezik-e kék gén, de ha igen, akkor a továbbörökítés megtörtént. :)